– Szeva, Tesó! – mondta az egyik srác, aki láthatóan jól ki volt gyúrva. – Én Tank vagyok. Ő meg a Kátay – mutatott egy gizda fiúra. – Ő meg Greeny és Napsi! – bólintott a két lány felé. – Én, Milán vagyok! Ács Milán. – mutatkozott be Milán. – Ja! Te vagy az új bakancs a kóterban. – felelte a Tank becenevű fiú, de Milán egy szavát sem értette. Valószínűleg elég hülye képet vághatott, mert „a Kátay” megszólalt, és lefordította Tank szavait. – Szóval, te vagy az srác az iskolában. Ugye, Pestről jöttél, és a Feriék házát vettétek meg? – Igen! -felelte Milán, és beszélgetni kezdett négy új osztálytársával.
Sok mindent megtudott róluk, az iskoláról, új osztályáról, az itteni szokásokról, a tanárokról, sőt a faluról is. Milán már nem volt egyedül. Tank, aki bár érthetetlen szavakat használt, és tényleg úgy nézett ki, mint egy harckocsi, ami minden falon átmegy, alapjában véve jószívű gyerek volt. A szárnyai alá vette az új fiút. Milán hálás volt Istennek azért, hogy megtartotta azt, amit ígért: „Én megyek előtted”. Neki csak rá kellett bíznia magát erre az ígéretre.
