A CSILLAGÁSZATI ŐSZ

A péntek egy szempontból volt kedvenc napja Milánnak, ez volt az utolsó napja a hétnek, ami után már a hétvége következett. Első órájuk Jakabfy-val volt, mert az igazgató tanította nekik a földrajzot is. Jakabfy az óra elején a csillagászati őszről beszélt. A gyerekek bírták őt, mert mindig hallottak tőle valami érdekeset az órán, és előfordult az is, hogy egész órán fontos dolgokról beszélgettek. 

Jakabfy most azt magyarázta, hogy amíg meteorológiai szempontból szeptember 1-én kezdődik, csillagászati szempontból az őszi nap-éj egyenlőség idejétől beszélhetünk őszről. Ezen a napon a Föld mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik, és az északi féltekén e naptól kezdve kezd rövidülni a nappali órák hossza. Jakabfy elmondta, hogy a csillagászati ősz az idén holnapra esik, azaz szeptember 23-a, szombatra. Magyar idő szerint 8 óra 50 perckor köszönt be a csillagászati ősz. Az igazgató érdekességként azt is megemlítette, hogy az Északi-sarkon e napon ér véget a fél éves állandó nappal és kezdődik a fél éves éjszaka. 

Az Ötök – Kátay, Greeny, Napsi, Tank és Milán – az óra után arról beszélgettek, hogy milyen klassz lenne az, ha nálunk is fél évig tartana az állandó nappal. Akkor az ősök sohasem mondhatnák azt, hogy ideje már lefeküdni, mert besötétedett. Hétvégenként pedig egész nap kerekezhetnének. 

Milánnak a 19. zsoltár szavai jutottak az eszébe: „Az ég hirdeti Isten dicsőségét, kezének alkotásairól beszél az égboltozat.” Régi hittan tanára, amikor ezt a zsoltárt tanította, ezt mondta nekik: – Fiúk! Ha valamikor bajba kerültök, csak nézzetek fel az égre és lássátok Isten milyen csodálatosan alkotta meg az egész világegyetemet. Mert az, aki ilyen csodálatos rendet teremtett az univerzumban, Ő hordozza és tartja kezében az életünket is!

Olvasás

VAN-E ÉLET A FÖLDÖN KÍVŰL?

Milán, Kátay, Greeny, Napsi és Tank, Kátayék kertjében egy terebélyes fa alatt beszélgettek. – Szerintetek van élet a földön kívül? – kérdezte hirtelen Kátay. – Ha lenne, már jeleztek volna nekünk az idegenek – felelte Napsi, aki először ocsúdott fel a kérdés okozta általános megdöbbenésükből. – Apám szerint az is kérdéses, hogy van-e értelmes élet a Földön. – böffentette közbe Tank. Mindannyian rosszalóan néztek Tankra. – Szerintem van élet a földön kívűl! Nem létezik, hogy ebben a hatalmas univerzumban csak mi lennénk az egyetlen értelmes lények! – folytatta a hangos gondolkodást Kátay. – Én is ezt mondtam – duzzogott Napsi. – Szerinted Greeny? Van élet a földön kívül? – fordult Tank a mellette ülő lány felé, aki megvonta a vállát. – Az azért nagyon baró lenne, Bakancsok! Ha egyszer csak előttünk teremne egy kis zöld emberke, és azt mondaná: Helló, Skacok! Most érkeztem az Alfa Centauri csillagrendszerből, hol parkolhatok le a csészealjammal? – rötyögött saját humorán Tank. 

– Én nem tudom, hogy van-e élet a földön kívül… – kezdte Milán, majd így folytatta: – De számomra még a földi élet is varázslatos! Az pedig lenyűgöz, amikor sötétedés után felnézek az égre, és látom azt a kifeszített sötét vásznat, rajta a milliárdnyi ragyogóan fényes ponttal. Ilyenkor óhatatlanul azt érzem, amit Dávid, Izráel királya is érzett: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” – Te, Bakancs! Tökre úgy beszélsz, mint Gárdonyi! – mondta csodálkozva Tank. 

– Nem! Nem! Van abban valami, amit mondasz Milán! – helyeselt Kátay. – A tudomány jelen állása szerint, egyedül vagyunk az univerzumban. S ez egyszerre félelmetes, és egyszerre lenyűgöző! Isten? Nem tudom. Én nem hiszek benne. De az azért elgondolkoztató, hogy létrejöhetett-e az a sok milliárd galaxis – felmutatott az égre –, fent körülöttünk, csak úgy a semmiből, magától, bármilyen értelmes Alkotó nélkül.

Olvasás