Milán már a teremben volt, amikor észre vette, hogy a borítékot elfelejtette betenni a táskájába. Egy pillanat alatt leizzadt, és keserűen rogyott le a székére. – Na, mizu Tesó? – szólította meg Tank. – Mi baj van? – Otthon hagytam a borítékot. – felelte Milán. – A borítékot?! Milyen borítékot? – kérdezte meglepetten Greeny, aki akkor érkezett hozzájuk. – Osztálypénz. – vágta közbe Napsi. – Na, ne már Bakancs! Ezért vagy elkeseredve? Majd behozod holnap! – mondta röhögve Tank. – De Gabi néni mára kérte… - mondta szomorúan Milán. Aztán csak annyit látott, hogy újdonsült barátai hirtelen kimennek a folyosóra, majd néhány perc elteltével, kezükben pontosan annyi pénzzel odalépnek hozzá. – Tessék! Majd megadod! – mondta kedvesen Greeny. – De hogy?! Miért?! – habogta Milán, miközben elvette a lány kezéből a papírpénzt. – Csak. Mert már te is a csapatunk tagja vagy, Bakancs! – verte hátba kedvesen Tank, Milán pedig majd kiköpte a tüdejét ettől a kedvességtől.
Ez négy jóbarát talán nem is tudta, hogy azzal, amit tettek Jézus szavait váltották valóra, aki azt mondta, hogy amikor segítségére vagyunk egy bajba jutottnak, akkor az olyan, mintha neki segítettünk volna. Tégy másokkal úgy, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek!
