TANK, A JÓ BARÁT

Tank hosszú idő után először jött iskolába. Amikor belépett az osztályterembe mindenki nagy örömmel fogadta. Tank nem volt az osztály meghatározó egyénisége. Nem körülötte forgott minden. Bár ő volt az osztály legmagasabb és legerősebb tagja, de egyben a legcsendesebb is. Mégis mindenkinek hiányzott, és ez nem volt véletlen. Tanknak mindig mindenkihez volt egy kedves szava, bátorító volt a jelenléte. Egyszóval olyan ember volt, akinek jó volt a közelében lenni. Jegyei alapján sem volt legjobbak között, de ő mégsem azt az utat választotta, amit mások. Nem lett az osztály bohóca, nem rossz magatartásával akart figyelmet magának. Tank nem akart kitűnni a többiek közül. Az a fiú volt, akinek jelenléte természetes, de hiánya érezhető. Milán az első pillanattól kedvelte őt, és a szeptembertől eltelt időben jó barátok lettek. Tank pedig jó barát volt. Őszinte, megbízható és hűséges. Olyasvalaki, akire mindig számíthat az ember. „Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18,24.) – tanítja a Biblia. Milán számára, akinek nem volt testvére, Tank tényleg olyan ragaszkodó baráttá lett, mintha a testvére lett volna. Milánnak fontos volt tehát Tank barátsága. Azért is, mert eddig csak olyan „barátai” voltak, akik valamilyen érdekből barátkoztak vele. Például azért, mert segített a leckék megírásában, vagy mert súgott feleléskor. Aztán voltak a „kétnapi” barátok is, akik egyik nap bártokként, másik nap már ellenségként tekintettek rá. De Tank nem ilyen volt, ő érdek nélkül szerette őt, testvérként. Milán Tanktól tanulta azt, hogy mit jelent igazi barátnak lenni. Megértette, hogy az igazi barát többé és gazdagabbá teszi azt, aki barátkozik vele.

Olvasás

EGY NAP AJÁNDÉK SZÜNET

Az Ötök suli után Tankéknál gyűltek össze, és a szünetről beszélgettek. Mindenkinek volt egy jó kis családi története, amit nagy vehemenciával osztott meg a társaival. Csak Napsi hallgatott szomorúan. – Hé, Napsi! Veled nem történt semmi a szünetben? – bökte oldalba őt Greeny. – Én itthon kuksoltam – felelte keserűen a kérdezett. – Tudjátok. Anya és apa elváltak. Anya az új barátjával elutazott külföldre, apa egész héten dolgozott. Senkinek sem volt ideje rám. Én itthon kuksoltam – ismételte Napsi, és arcán vékony könnycsepp gördült alá. – De örülök… tényleg…, hogy nektek legalább jól telt a szünet. 

Egy pillanat alatt elszállt a társaság nagy vidámsága. Mindenki a gondolataiba merülve azon morfondírozott, hogy jó, hogy náluk béke volt, hogy nem voltak egyedül, hogy élményekkel teli volt a szünete. De közben fájt is nekik, hogy Napsi ilyen szomorú volt, mert Gárdonyi egyszer valami Pál szavait idézte: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.” Most értették meg, mit is értett ezalatt az apostol. Lélekben együtt sírtak Napsival. Végül Kátay törte meg a csendet: – Skacok! Szombaton tarthatnánk egy egynapos szünetet! Elvisszük Napsit Veszprémbe moziba, majd nagyot kajálunk a Mekiben. Utána, ha belefér sétálunk egyet a várban! Anyuék szerint nagyon szépen felújították! Ennek mindenki örült, még Napsi is. Persze Kátay ötletétől nem lett szebb a tegnapja, de barátai szebbé tették a holnapját. Ajándékoztak neki egy nap őszi szünetet!

Olvasás

BÖFF

Tank, ha valamit nagyon utált az hétfő volt. Ilyenkor egész nap utálatos volt, szólni sem lehetett hozzá. Azt mondogatta, hogy a szervezetének alkalmazkodnia kell ehhez az új héthez. Ma különösen is undok volt. Bármit kérdeztek tőle a barátai, csak annyit mondott: „Böff!” Nem volt sem „Bakancsok”, sem „Skacok”, semmi érthetetlen Tank-duma, csak ez a „Böff”. Milán, a Kátay, Greeny és Napsi csak néztek, mint Rozi a moziban, nem értették. 

Kitalálni sem tudták, mit is jelenthet ez a „Böff”. De egyikük sem merte megkérdezni az osztály óriását, hogy mégis mi a nyavalyát jelent ez a „Böff”. Napsi szerint azt, hogy: „Hagyjatok békén!”. Greeny szerint Tanknyelven azt, hogy: „Utálom a hétfőt!”. Kátay valami tudományos magyarázatról hadovált, de azt senki sem értette. Egyedül Milán nem mondott semmit, egyszerűen elfogadta, hogy Tanknak ma rossz napja van. 

Még otthon hallotta, hogy néha nem kell magyarázgatni a dolgokat. Van úgy, hogy valakinek rossz napja van. Ilyenkor egyszerűen békén kell hagyni a másikat, nem kell hergelni, nem kell piszkálni. Milán tízóraira két finom croiassant-t hozott. Megbökte Tankot, és elé tartotta az egyiket. A mélabús Tank padtársára nézett, majd a croissant-ra, elmosolyodott, és ennyit mondott: – Kösz, Bakancs! Ettől a pillanattól kezdve Tanknak már nem volt rosszkedve. Mert néha elég egy kis kedvesség ahhoz, hogy valakinek visszaadjuk a jókedvét. De ettől még mindenkit érdekelt volna, hogy mégis… mi a nyavalyát jelent az a „Böff”?!

Olvasás

MÁSOKKAL, MINT MAGADDAL

Milán ma elaludt, kapkodva indult az iskolába, mert háromegyed nyolcra be kellett érniük. Persze a nagy rohanásban otthon felejtett azt a borítékot, amibe anya összekészítette azt a pár ezer forintot, amit be kellett fizetni az osztálykasszába. Almássy tanárnő nyomatékosan kérte, hogy mindenki hozza magával a kért összeget máig. 

Milán már a teremben volt, amikor észre vette, hogy a borítékot elfelejtette betenni a táskájába. Egy pillanat alatt leizzadt, és keserűen rogyott le a székére. – Na, mizu Tesó? – szólította meg Tank. – Mi baj van? – Otthon hagytam a borítékot. – felelte Milán. – A borítékot?! Milyen borítékot? – kérdezte meglepetten Greeny, aki akkor érkezett hozzájuk. – Osztálypénz. – vágta közbe Napsi. – Na, ne már Bakancs! Ezért vagy elkeseredve? Majd behozod holnap! – mondta röhögve Tank. – De Gabi néni mára kérte… - mondta szomorúan Milán. Aztán csak annyit látott, hogy újdonsült barátai hirtelen kimennek a folyosóra, majd néhány perc elteltével, kezükben pontosan annyi pénzzel odalépnek hozzá. – Tessék! Majd megadod! – mondta kedvesen Greeny. – De hogy?! Miért?! – habogta Milán, miközben elvette a lány kezéből a papírpénzt. – Csak. Mert már te is a csapatunk tagja vagy, Bakancs! – verte hátba kedvesen Tank, Milán pedig majd kiköpte a tüdejét ettől a kedvességtől. 

Ez négy jóbarát talán nem is tudta, hogy azzal, amit tettek Jézus szavait váltották valóra, aki azt mondta, hogy amikor segítségére vagyunk egy bajba jutottnak, akkor az olyan, mintha neki segítettünk volna. Tégy másokkal úgy, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek!

Olvasás

ISTEN MEGTARTJA AZ ÍGÉRETÉT

Ez már a második napja volt Milánnak új iskolájában. De már az első nap megtapasztalta azt, amit a még mindig a zsebében hordott papíron olvasható bibliai idézet ígért. Isten tényleg előtte járt, és szépen előkészített mindent. Történt ugyanis, hogy tegnap már a második szünetben, dupla matek óra után, amit Hidai tanárnő tartott, odament hozzá két lány meg két srác, és beszédbe elegyedtek vele. Azonnal látszott rajtuk, hogy ők afféle baráti társaság.

– Szeva, Tesó! – mondta az egyik srác, aki láthatóan jól ki volt gyúrva. – Én Tank vagyok. Ő meg a Kátay – mutatott egy gizda fiúra. – Ő meg Greeny és Napsi! – bólintott a két lány felé. – Én, Milán vagyok! Ács Milán. – mutatkozott be Milán. – Ja! Te vagy az új bakancs a kóterban. – felelte a Tank becenevű fiú, de Milán egy szavát sem értette. Valószínűleg elég hülye képet vághatott, mert „a Kátay” megszólalt, és lefordította Tank szavait. – Szóval, te vagy az srác az iskolában. Ugye, Pestről jöttél, és a Feriék házát vettétek meg? – Igen! -felelte Milán, és beszélgetni kezdett négy új osztálytársával.

Sok mindent megtudott róluk, az iskoláról, új osztályáról, az itteni szokásokról, a tanárokról, sőt a faluról is. Milán már nem volt egyedül. Tank, aki bár érthetetlen szavakat használt, és tényleg úgy nézett ki, mint egy harckocsi, ami minden falon átmegy, alapjában véve jószívű gyerek volt. A szárnyai alá vette az új fiút. Milán hálás volt Istennek azért, hogy megtartotta azt, amit ígért: „Én megyek előtted”. Neki csak rá kellett bíznia magát erre az ígéretre.

Olvasás