BÁNÁTI ÚJABB HISZTIJE

Bánáti megint hangosan dühöngött az udvaron, és arról magyarázott a körülötte ácsingózó hasonszőrű társaságának, hogy mennyire igazságtalan vele Berényi, a rajztanár. – Biz’ Isten, pikkel rám! Direkt azért adott ma is rosszabb jegyet, mert utál! Tehetek én bármit, akkor sem fogok kettesnél jobb jegyet kapni! Ha megszakadok, akkor sem!

A Négyek messziről hallgatták Bánáti újabb hisztijét. – Ez a Bánáti egy hülye! – szólalt meg Napsi. – Már megint hisztizik. – Mert szerinte mindig a tanár a hibás – tette hozzá Greeny. – Ó, szegény ártatlan Bánáti! – siránkozott gúnyosan Kátay. – Aha! Mert Berényi direkt megtiltotta Bánátinak, hogy rendesen viselkedjen az óráin. Felmentést adott neki, így neki nem kell elhoznia a felszerelését az órára. Könyörgött neki, hogy meg ne erőltesse magát, inkább pihenjen, mintsem elkészítse a házifeladatát – mondta fapofával Milán. A többiek nevettek. – „Aki hanyagul végzi munkáját, testvére annak, aki szándékosan rombol" – idézte Milán a Biblia egyik mondatát. – No, ez tökéletesen illik erre a Bánáti gyerekre! Hanyagul végzi a munkáját, és még rombol is! – tette hozzá Kátay. – Jobban tenné, ha inkább magába szállna, és magában keresné inkább hibát! Mert Bánátinak lassan mindenkivel problémája lesz az iskolában, csak önmagával nem.

Megszólalt a csengő, és Bánáti is befejezte a hisztijét. Tesi óra lesz Keneseivel, akivel a múlt héten rúgta össze a port a „szegény” és „utált” Bánáti. Mert mindig a tanár a hibás.

Olvasás

DOULINGO

Amikor Milán belépett az osztályterembe, Greeny már nagy lelkesen magyarázott az őt hallgató osztálytársaknak. Kezeivel hevesen gesztikulált, közben folyton a telefonjára mutogatott. A többiek nagy csendben hallgatták. Majd hirtelen és váratlanul a csoport úgy rebbent szét, mint galambok a téren. S mivel még nem csöngettek be, mindenki előkapta a mobilját, és lázasan nyomogatni kezdte. – Szia Greeny! Miről tartottál nekik kiselőadást, amitől mindenki ennyire transzba jött? – érdeklődött Milán. – Ó, csak arról beszéltem nekik, hogy anya tegnap mutatott nekem egy marha jó appot! Erről beszéltem a többieknek! – válaszolta Greeny. – Egy appot? Milyen appot? Egy jó ki mobiljátékot? Az engem is érde… A mondatot már nem tudta befejezni, mert Greeny közbevágott. – Nektek fiúknak folyton csak a játékon jár az eszetek! Nem, nem egy mobiljátékot! Olyannak ismered te az anyámat? Ez az app a nyelvtanulásban segít! – mondta indulatosan a lány. – A nyelvtanulásban?! – kérdezte meglepetten Milán. – Igen, abban! Nézd! – és már mutatta is a telefonján az alkalmazást. – Doulingo! – jelentette ki diadalmasan Greeny, mintha csak azt mondta volna, most nyertem meg a 4x100-as váltót az Olimpián. – Iringó?! – kérdezett vissza Milán. – D.O.U.L.I.N.G.O – betűzte Greeny. – Nagyon menő. Úgy segít nyelvet tanulni, hogy közben játszol. Pontokat gyűjtesz, feladatokat oldasz meg, sztorikat hallgatsz meg, szinte észrevétlenül tanulsz, online társakkal versenyzel. Szuper! Neked is ki kell próbálnod Milán! Én angolt tanulok vele, de tudom, te németes vagy. Németet is lehet vele tanulni! Milánra is ráragadt Greeny lelkesedése, és elhatározta, hogy ha hazaért, ő is ki fogja próbálni ezt a Doulingot. És ha neki is beválik, akkor feltétlenül meg fogja osztani tapasztalatait Tankkal is.

Olvasás

MINDEN FÁRADTSÁGNAK NYERESÉG A VÉGE

A második félév második napján Ötök, az az a Négyek, mert Tank még mindig otthon lábadozott, az iskola aulájában álltak, és beszélgettek. Mi másról, ha nem a félévi bizonyítványról meg a tanulásról folyt a terefere. A négy fiatal közül egyedül csak Kátay volt elégedett a bizonyítványával. – Persze, neked könnyű! Te okos vagy! De mit szóljak én?! – kesergett Napsi. – Én olyan buta vagyok! Napsinak nem sikerült túl fényesen a félévi eredménye. Napok óta efölött kesergett. Bántotta, hogy hiába igyekszik, hiába próbált többet tanulni, az eredményein nem látszott meg a befektetett munka. – Pedig az év elején megfogadtam, hogy mindenből javítani fogok – kesergett tovább. – És tessék! Matekból és kémiából hármas. Egyáltalán nem érte meg annyit küszködni! – Napsi! Hányas is voltál matekból tavaly évvégén? – kérdezte hirtelen Kátay. – Kettes – érkezett a válasz Napsitól. – És most hányast kaptál? – kérdezett újra a fiú. – Hármast – felelte a lány, és csodálkozva fürkészte Kátay arcát, hátha kitalálja hová is akar kilyukadni. – Szóval, akkor mégis megérte… - jegyezte meg Kátay. Megérte, mi?! – kérdezte döbbenten Napsi. – Hát a befektetett munka! A több tanulás! Ha nem is nagyot, de egy kicsit mégis csak előre léptél! Kátay szavai elgondolkodtatták Napsit. Hiszen tényleg! Egy egész jegyet javított matekból, és ez önmagához képest nagy eredmény! – Ezt eddig észre sem vettem! – buggyant ki belőle hangosan. – No, ugye! A sok munka nem mindig terem gyorsan gyümölcsöt! Lerombolni valamit sokkal könnyebb, mint felépíteni! A tanulás is ilyen! Szép lassan, lépésről-lépésre kell haladni, szorgalmasan folytatni kell azt, amit elkezdtél. S meglátod, évvégén már nem hármas, hanem négyes áll majd a bizonyítványodban! – bíztatta a lányt Kátay. – Úgy van! – helyeselte barátja szavait Milán. – A Biblia is azt tanítja, hogy: „Minden fáradságnak nyereség a vége…” (Példabeszédek 14,23a.)

Olvasás

MI ÉRTELME VAN A TANULÁSNAK?

Napsi azon morfondírozott, így az első félév közeledtével és digitális ellenőrzőjét nézegetve, hogy mi értelme van a tanulásnak. A jegyei nem voltak túl fényesek. Ha csak a tesiből és magyarból állna az órarendje, akkor egész pofás lenne az egész. De az a többi tantárgy! Csak az ne lenne! – Szerinted mi értelme van tanulni? – fordult oda váratlanul Milánhoz. – Tanulni?! Milánt váratlanul érte a kérdés. – Igen, tanulni! – válaszolta Napsi. – Szóval, mi értelme van tanulni? Egy csomó fölösleges dologgal kell teletömni az agyunkat, aztán abból alig használunk majd valamit az életben. Akkor meg minek?! Milánnak fogalma sem volt, hogy mit kellene válaszolnia a lány eszmefuttatására. – Apa nekem azt szokta mondogatni, hogy nem az iskolának tanulsz... – Oké! Ezeket már hallottam! De miért?! – csóválta a fejét Napsi. Milán érezte, hogy fontos a tanulás, de kellett volna valami jó érv, amivel megindokolhatta volna azt, amit gondolt. 

– Napsi! Hallottál már Eleanor Roosevelt-ről? – avatkozott közbe Kátay. – Eleanor, ki? Ő valami tünde-féle vagy mi?! – kérdezett vissza a lány. – Te hülye vagy! Eleanor Roosevelt az Amerikai Egyesült Államok 32. elnökének volt a felesége – válaszolta rosszallóan Kátay. – Eleanor Roosevelt, egy gazdag családban született, és mint a korabeli nők, őt is arra nevelték inkább, hogy jó feleség legyen. Elég volt értenie a háztartáshoz és a gyerekneveléshez. De ez a hölgy akart tanulni! Egy nevelőnő irányításával fejleszthette angol nyelvi és szociális készségeit, ami később hasznos volt számára a diplomáciai karrierjében. Eleanor Roosevelt egy erős és inspiráló nő volt, aki soha nem hagyta abba a tanulást és a fejlődést. A tanulás és az olvasás szenvedélyes híve volt, és rengeteg könyvet, esszét és cikket írt, melyekben megosztotta gondolatait az emberi jogokról, az egyenlőségről és más fontos témákról – Kátay szünetet tartott. – De a lényeg az, hogy magad ismerd fel, hogy a tanulás többé tesz, jellemet formál, új lehetőségeket nyit meg előtted. Lehet, hogy nem fogsz minden tudást használni az életed során, amit „beléd tömnek”. De ki tudja? Talán még a szögek középpontos tükrözésére is szükséged lehet egyszer.

Olvasás