ÖTPERC HÍRNÉVÉRT BÁRMIT?

Az Ötök a faluban bóklásztak suli után, és még mindig tegnapi élményükről beszélgettek. Borvendég Géza, a híres olimpiai bajnok birkózó, szerénysége nagyon megfogta őket. – Bakancsok, – kezdte Tank. – én ezt a fickót nagyon adom. Annyi mindent elért, olimpiai aranyérem, világbajnoki címek, volt Európa-bajnok, meg többszörös magyar bajnok is. De én még ilyen szerény emberrel nem találkoztam! – csóválta a fejét a fiú. – Ja! Én sem! – tette hozzá Napsi. – A múltkor a Tik-Tok algo feldobott egy csajszit, van vagy negyvenezer követője, akinek az arca olyan nagy volt, mint egy dubaji felhőkarcoló! – szólalt meg Greeny. – Azt a videót én is láttam. Nekem is az jött le, ami neked Greeny! Csak azt tudnám mire van akkora arca annak a csajnak! – most Kátay beszélt. – Abból keresi halálra magát, hogy másokat fikáz. Mások bénázásait kommenteli. – És vannak egy csomóan, akik vele együtt röhögnek mások nyomorúságán! – méltatlankodott Milán. – Szerintem, ez tré! Én otthon azt tanultam, hogy úgy bánjak másokkal, ahogyan én is szeretném, hogy velem bánjanak. Kíváncsi lennék, neki hogy esne, ha rajta röhögnének egy videóban! – Ja! – mondta Kátay. 

– Apa azt mondta, hogy ma a percemberek korát éljük! Ha valaki feltesz egy shorts-ot a YouTube-ra, esetleg a Tik-Tokra csinál egy vidit, vagy kiposztol magáról egy hülye képet az Instára, netán megjelenik egy gagyi műsorban a tévében, az rögtön sztár lesz. – Öt perc hírnévért bármire képesek! – méltatlankodott Napsi. – De Borvendég Géza nem ilyen volt! – folytatta a lány. – Hogy is mondta? „Az Isten kegyelméből lettem az, aki vagyok.” - idézte Napsi a híres olimpikont. – Pedig ő nem is pap, mint a Gárdonyi! Mégis ugyanazt mondta, amit ő szokott.

Olvasás

A HÍRES OLIMPIKON

A Tölgyvölgyi Református Iskolába ma egy híres vendég érkezett, aki egykor szintén ebbe az iskolába járt. Borvendég Géza az egykori olimpiai bajnok birkózó. A gyerekek nagyon várták ezt a találkozót, hiszen egy híres sportolóval találkozni mégis nagy dolog. A tornateremben gyűlt össze az egész iskola, ide várták a híres vendéget. 

– Én utálom ezeket a celebeket! – fakadt ki váratlanul Napsi. – Ezek mindig olyan nagyképűek. Mintha csak körülöttük forogna a világ! – Te, Napsi! – szólalt meg Kátay. – Borvendég Géza nem egy celeb, ő egy olimpiai bajnok sportoló! Ő nem bohóckodik a tévében, nem játssza az eszét, és legalább ő valamit letett az asztalra. A saját jogán lett híres, és nem öt perc hírnév az övé. – Jó! Jó! Értem! De akkor is! Utálok bármilyen hírességet, aki úgy érzi beledumálhat bármibe, mert ő híres! – duzzogott tovább Napsi. 

Közben megérkezett a vendég, egy alacsony, szélesvállú, izmos és mosolygós férfi. Miután Jakabfy bemutatta őt, a mosolygós ember nagyon kedvesen és végtelen szerénységgel kezdett mesélni az itt töltött iskolaéveiről, a sportolói pályafutásáról, és ami mindenkit megdöbbentett, a hitéről. Ki gondolta volna, hogy egy birkózó is hihet Istenben?! Ez mindenkit meglepett. A szünetben Napsi egészen átszellemülve beszélt az alkalomról: - Hát, srácok! Ez a pasi nagyon király volt! Olimpiai bajnok, tök sok mindent elért az életében, az egész ország ismeri, és… és mégsem szállt el magától! Szerény volt. Sőt, alázatos, és vidám és kedves. 

Nem vették észre, de pont abban a pillanatban állt meg mögöttük Borvendég Géza. – Kösz, kislány! – szólalt meg Tank mögött állva. – Jól esnek a szavaid! Tudod, nincs mire nagynak lennem – kezdte a híres sportoló. – Mindent Istennek köszönhetek. Az Ő kegyelméből lettem az, aki vagyok. Ő adott tehetséget, erőt, hozzá imádkoztam a döntő előtt is, mielőtt a szőnyegre léptem, neki köszönhetem az olimpiai aranyat is – a híres ember ezután kezet fogott a gyerekekkel. 

A mai napon valamit mindannyian megtanultak: Lehet ezt így is! Szerényen és alázatosan.

Olvasás