BÁNÁTI ÚJABB HISZTIJE

Bánáti megint hangosan dühöngött az udvaron, és arról magyarázott a körülötte ácsingózó hasonszőrű társaságának, hogy mennyire igazságtalan vele Berényi, a rajztanár. – Biz’ Isten, pikkel rám! Direkt azért adott ma is rosszabb jegyet, mert utál! Tehetek én bármit, akkor sem fogok kettesnél jobb jegyet kapni! Ha megszakadok, akkor sem!

A Négyek messziről hallgatták Bánáti újabb hisztijét. – Ez a Bánáti egy hülye! – szólalt meg Napsi. – Már megint hisztizik. – Mert szerinte mindig a tanár a hibás – tette hozzá Greeny. – Ó, szegény ártatlan Bánáti! – siránkozott gúnyosan Kátay. – Aha! Mert Berényi direkt megtiltotta Bánátinak, hogy rendesen viselkedjen az óráin. Felmentést adott neki, így neki nem kell elhoznia a felszerelését az órára. Könyörgött neki, hogy meg ne erőltesse magát, inkább pihenjen, mintsem elkészítse a házifeladatát – mondta fapofával Milán. A többiek nevettek. – „Aki hanyagul végzi munkáját, testvére annak, aki szándékosan rombol" – idézte Milán a Biblia egyik mondatát. – No, ez tökéletesen illik erre a Bánáti gyerekre! Hanyagul végzi a munkáját, és még rombol is! – tette hozzá Kátay. – Jobban tenné, ha inkább magába szállna, és magában keresné inkább hibát! Mert Bánátinak lassan mindenkivel problémája lesz az iskolában, csak önmagával nem.

Megszólalt a csengő, és Bánáti is befejezte a hisztijét. Tesi óra lesz Keneseivel, akivel a múlt héten rúgta össze a port a „szegény” és „utált” Bánáti. Mert mindig a tanár a hibás.

Olvasás

LUTHER TORTÁJA

Gárdonyi, a református lelkész, egy nagy tortával érkezett az énekórára. Fűzfőtelki, az énektanár megbetegedett, és a lelkész jött Milánékhoz helyettesíteni. Az óra elején meggyújtotta az egyetlen gyertyát, ami a süteményen árválkodott. A gyerekek összesúgtak, és azt találgatták, hogy vajon kinek lehet vajon születésnapja. Talán Gárdonyinak?

– Ugye, most azt találgatjátok, hogy kinek ünnepeljük ma a születésnapját? – mosolygott Gárdonyi. – Nos, elárulom nektek, hogy az, akit ma ünnepelünk, nincsen itt a teremben. A gyerekek csodálkozva egymásra néztek. – Az a valaki, akinek ma születésnapja van, 540 éve született. A gyerekek még mindig nem értették az egészet. – Sajnos, a tortára nehéz lett volna 540 gyertyát tenni, így be kell érnetek ezzel az eggyel. Azzal kapcsolatban, akinek ma a születésnapját ünnepeljük, nemcsak az a különleges, hogy 540 éve született, hanem az is, hogy nem kér tőlünk semmit, sőt, ő maga adott nekünk egy nagy-nagy ajándékot! Gárdonyi egy vaskos, régi Bibliát tett a tanári asztal közepére. – Oké! Elárulom, hogy ezt a tortát Luther Márton születésnapjára készíttettem! Ugyanis 540 évvel ezelőtt, 1483. november 10-én, egy német kisvárosban Eislebenben született meg az, aki elindította a reformációt. S legnagyobb ránk hagyott ajándéka nem más, mint az a Biblia, amit ő maga fordított le anyanyelvére: a németre. Addig ugyanis csak latinul hallhatták az emberek a Szentírás igéit, de ez német nyelvű Biblia lehetővé tette, hogy az egyszerű emberek is megértsék Isten üzenetét. Gárdonyi megállt, körbenézett, majd így szólt. – Na, kinek adhatok „Luther-tortájából”? Vagy nekem kell megennem az egészet?!

Olvasás

KI IS A NAGYOBB SZAMÁR?

Jakabfy az iskola udvarán beszélgetett az alsósokkal. A „Teremtés ünnepe” kapcsán arról beszéltnekik, hogy a Biblia nagyon sok állatot megemlít, némelyeket jó, másokat rossz példaként. A legtöbbet életmódja, szorgalma, szelídsége vagy ereje okán példaként vagy intő jelként állít az ember elé. 

Az Ötök – Milán, Tank, Kátay, Greeny és Napsi – messziről hallgatták az igazgatót. – Élt régen egy Bálám nevű próféta, akit egy beszélő szamár mentett meg attól, hogy Isten ellen vétkezzen – kezdte Jakabfy, aki ekkor vette észre az Ötök díszes társaságát. – Na, ti Nagyok! Ki tudja folytatni a történetet? – kérdezte tőlük kedvesen az igazgató. Kátay, Tank és a két lány nagyon zavarba jöttek, de Milán folytatta az elkezdett történetet: – Bálám azt a feladatot kapta Isten népének egyik ellenségétől, hogy mondjon átkot rájuk, hogy legyőzhessék őket. A próféta el is indult, hogy teljesítse a kapott feladatot, de Isten egyik angyala újra és újra megállította őt, hogy ne teljesíthesse gonosz küldetését. A próféta nem látta az angyalt, de a szamár igen! Bálám hiába ütötte az állatot, az csak állt, és nem ment tovább. Sőt beszélt: A te szamarad vagyok, rajtam utazol régtől fogva mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: Nem. Ekkor Isten megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az Úr angyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult. 

Jakabfy elismerően bólintott, majd átvette a szót: – Hát, így mentette meg ez az állat gazdája életét azzal, hogy nem engedte, hogy teljesítse gonosz küldetését! No, ki is volt a szamár ebben a történetben? A gyerekek egyszerre harsogták: – Bálám! 

Jakabfy elmosolyodott: – Igazatok van! Néha mi emberek nagyobb szamarak tudunk lenni, mint az állatok. Egy kedves feketerigó énekével természetes módon dicséri Istent, aki megteremtette őt. Mi pedig elfelejtettük azt, hogy Neki köszönhetjük az életünket.

Olvasás