A RÖPI ÉS A SZABADSÁG

Az Ötök a szünetben arról vitatkoztak, hogy mit is jelent a szabadság. Milán azt képviselte, hogy szabadság csak bizonyos korlátok között létezik. Amellett érvelt, hogy a „mindent szabad” az minden, csak nem szabadság. Napsi ennek az ellenkezőjét hangoztatta. Azt fejtegette, hogy senkinek sincsen joga megmondani, hogy ki mit tegyen, gondoljon, érezzen. A szabadság szerinte korlátok és szabályok nélküli, ezért nevezik szabadságnak. A következő órájuk Keneseivel testnevelés óra volt. – Ma röpizni fogunk – kezdte a tanár. – De előtte egy kis elmélet! Felteszek néhány kérdést a röplabda szabályairól. Aki tudja a választ jelentkezzen! Az osztály tagjai bólintottak. – Ki tudja azt, hogy hányszor lehet érinteni a labdát, mielőtt a másik térfélre üti? Kátay, ki más, jelentkezett: - Háromszor! – Helyes! – mondta a tanár. – Hibának számít-e az, ha valaki hozzá ér a hálóhoz, vagy ütközik a hálóval? – Igen! – kiáltotta Greeny. – Helyes! – mondta a tanár. – Hány szettet kell nyerni a csapatoknak ahhoz, hogy győzzenek? – Legalább kettőt! – most Milán volt a leggyorsabb. – Szuper! Köszönöm a válaszokat! Ismerni kell a szabályokat ahhoz, hogy mindenki élvezze a játékot és ne legyen őskáosz a játék! Kenesei sípjára azután elindult a játék.

Az óra után, már a folyosón állva megszólalt Kátay: - Szerintem a szabadság is így működik! A többiek barátjukra néztek, aki így folytatta: – Ahogy a röpinek, úgy az életnek, és a szabadságnak is vannak játékszabályai, törvényszerűségei. Ha nem vesszük figyelembe őket, és a magunk elképzelési szerint „játszunk”, mert mi döntjük el, hogy mit szabad és mit nem, akkor az élet zűrzavarrá válik, és a szabadság sem lesz szabadság többé. Mert a szabadság szabályok nélkül káosz. A káosz pedig még senkit sem tett boldog emberré.

Olvasás

ÉRDEMES BECSÜLETES EMBER MARADNI?

Az Ötök Tankéknál a világ igazságtalanságáról beszélgettek. Éppen Napsi dühöngött azon, hogy egyik osztálytársuk azért kapott jobb jegyet kémiából, mert sikerült puskáznia. – A nyáron, amikor nyaralni mentünk, egy nagy baleset miatt torlódás volt az autópályán. Mi ott dekkoltunk a sorban, mire egy autós a leállósávon száguldva, szabálytalanul megelőzött mindannyiunkat – tette hozzá a maga történetét Milán. – Én meg az Arsenal-Chelsea mérkőzést néztem, és az nyomi bíró egyfolytában a Chelsea-nek fújt – dühöngött Tank a nagy Arzenál drukker. – Apa mesélte, hogy az egyik ismerőse, egy gazdag vállalkozó törvénytelen módszereket használva tett szert a nagy vagyonára – mondta Greeny. – Bakancsok! Igazságtalan dolgok ezek! – gondolta Tank. – Miért legyünk mi becsületesek, miért tartsuk be mi a szabályokat, ha mások átlépve rajtuk sokkal előrébb jutnak? 

Mindenki meglepett az, amit Tank mondott. Hajlottak rá, hogy igazat adjanak neki, de belül mindannyian azt éreztek, hogy ez mégsem lenne helyes. Hiszen, ha senki sem tartja be a törvényeket és a szabályokat, az csak még több igazságtalanságot szülne. Milán törte meg a csendet. Egy történetet kezdett mesélni, amit még erdélyi nagyapjától hallott, Kamuti Jenőről, egykori vívó világbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes magyar vívóról. – Az 1956-os ifjúsági világbajnokságon saját tartalék fegyverét ajánlotta fel ellenfelének, akinek minden tőre eltörött. Megnyerhette volna a mérkőzést, hiszen ellenfelének nem volt mivel harcolnia. De Kamuti kölcsön fegyverével megmérkőzhettek, és svájci ellenfele végül legyőzte őt a tőle kapott fegyverrel. A magyar versenyző második lett – fejezte be Milán a történetet. – Igazad van Tank! Sokszor tűnhet úgy, hogy aki az életben sportszerűtlen, az előbbre és magasabbra jut. Rövid távon igaz lehet, de hosszú távon az lesz nyerő, aki szabálykövető: mert a jövendő a béke, a becsület emberéé. Ahogy a Biblia is tanítja: Ügyelj, hogy feddhetetlen légy, vigyázz, hogy becsületes maradj, mert a jövendő a béke emberéé. (Zsoltárok 37)

Olvasás

A HÍRES OLIMPIKON

A Tölgyvölgyi Református Iskolába ma egy híres vendég érkezett, aki egykor szintén ebbe az iskolába járt. Borvendég Géza az egykori olimpiai bajnok birkózó. A gyerekek nagyon várták ezt a találkozót, hiszen egy híres sportolóval találkozni mégis nagy dolog. A tornateremben gyűlt össze az egész iskola, ide várták a híres vendéget. 

– Én utálom ezeket a celebeket! – fakadt ki váratlanul Napsi. – Ezek mindig olyan nagyképűek. Mintha csak körülöttük forogna a világ! – Te, Napsi! – szólalt meg Kátay. – Borvendég Géza nem egy celeb, ő egy olimpiai bajnok sportoló! Ő nem bohóckodik a tévében, nem játssza az eszét, és legalább ő valamit letett az asztalra. A saját jogán lett híres, és nem öt perc hírnév az övé. – Jó! Jó! Értem! De akkor is! Utálok bármilyen hírességet, aki úgy érzi beledumálhat bármibe, mert ő híres! – duzzogott tovább Napsi. 

Közben megérkezett a vendég, egy alacsony, szélesvállú, izmos és mosolygós férfi. Miután Jakabfy bemutatta őt, a mosolygós ember nagyon kedvesen és végtelen szerénységgel kezdett mesélni az itt töltött iskolaéveiről, a sportolói pályafutásáról, és ami mindenkit megdöbbentett, a hitéről. Ki gondolta volna, hogy egy birkózó is hihet Istenben?! Ez mindenkit meglepett. A szünetben Napsi egészen átszellemülve beszélt az alkalomról: - Hát, srácok! Ez a pasi nagyon király volt! Olimpiai bajnok, tök sok mindent elért az életében, az egész ország ismeri, és… és mégsem szállt el magától! Szerény volt. Sőt, alázatos, és vidám és kedves. 

Nem vették észre, de pont abban a pillanatban állt meg mögöttük Borvendég Géza. – Kösz, kislány! – szólalt meg Tank mögött állva. – Jól esnek a szavaid! Tudod, nincs mire nagynak lennem – kezdte a híres sportoló. – Mindent Istennek köszönhetek. Az Ő kegyelméből lettem az, aki vagyok. Ő adott tehetséget, erőt, hozzá imádkoztam a döntő előtt is, mielőtt a szőnyegre léptem, neki köszönhetem az olimpiai aranyat is – a híres ember ezután kezet fogott a gyerekekkel. 

A mai napon valamit mindannyian megtanultak: Lehet ezt így is! Szerényen és alázatosan.

Olvasás