NEWTON ÉS A TEREMTÉS

Harmadik óra: hittan. Néhányan az osztályból Gárdonyin viccelődtek, és azon gúnyolódtak, hogy egy felnőtt ember hogyan hihet olyan sületlenségben, hogy az univerzumot Isten teremtette. 

Milánt nagyon bosszantották ezek a gúnyolódok. Ezért odament hozzájuk, és belekezdett egy történetbe: „Newton, a 18. század legnagyobb fizikusa és matematikusa, aki mellesleg csillagászattal is foglalkozott, sokat vitatkozott tudós barátaival. Ők hozzátok hasonlóan, megmosolyogták hitét, miszerint a világ nem keletkezhetett véletlenül. Egy napon a híres tudós készített egy mozgatható modellt a Naprendszerről. Középen a Nap, körülötte a bolygók, melyeket megmozgatva forogtak a Nap körül. Miután elkészült, meghívta tudós barátait, hogy megmutassa nekik a szerkezetét. Amikor barátai meglátták, lelkesen ezt kérdezték tőle: – Ki csinálta ezt a fantasztikus modellt? Newton így válaszolt: – Fogalmam sincs! El sem tudom képzelni, hiszen, ami tegnap még nem volt itt. Ma idejöttem, és akkor vettem észre ezt az alkotást. Nem tudtam másra gondolni, minthogy véletlenül keletkezhetett, valami ismeretlen ok következtében. Barátai nevetni kezdtek: – Na, ne nézz minket ilyen ostobának! Ez nem keletkezhetett magától, ezt valaki készítette! Newton elmosolyodott és így válaszolt: – Milyen ostobák vagytok! Kételkedtek abban, hogy ez a modell nem jöhetett létre magától, és azt állítjátok, hogy ezt valaki elkészítette? Pedig ez nem más, mint annak a tökéletlen mása, aminek a keletkezését illetően nem fogadjátok el egy felsőbbrendű értelem jelenlétét. Ha e modell elkészítéséhez kellett valaki, akkor miért gondoljátok, hogy az eredetihez, a Naprendszerhez, nem volt szükség valakire, aki azt megteremtette? 

A gúnyolódók nem tudtak mit felelni Milán történetére, de elhallgattak, és nem gúnyolódotak tovább Gárdonyin.

Olvasás

A TEREMTÉS ÜNNEPE

– Te, Bakancs! – szólította meg Milánt Tank. Néha nehéz volt értelmezni ezt a megszólítást, mert tulajdonképpen Tank mindenkit így szólított meg, akihez szólni akart. – Te, Bakancs! Gárdonyi tegnap miről hadovált? Ö…ö… a „Termés ünnepéről”… vagy miről?! De nem értem, mi az a termés ünnepe? Milyen termés, és miért van neki egy egész hete? Ez valami fura egyházi izé vagy mi?! – hadarta Tank. 

– Először is nem a termés ünnepéről beszélt Gárdonyi, hanem a „Teremtés ünnepéről” – felelte Milán mosolyogva. – A „Teremtés ünnepe” nem valami keresztény izé, mert mindannyiunkat érint! Azt is, aki nem hisz Istenben – folytatta Milán. – A „Teremtés ünnepe” az idén szeptember 25-től október 1-ig tart, és arra a világra irányítja a figyelmünket, amiben élünk, és amit hitünk szerint Istentől kaptunk ajándékba. A Biblia azt tanítja, hogy: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny” (Zsoltárok 19,2). Ez pedig azt jelenti, hogy a világunk – és ebbe a Föld és a végtelen világűr is beleértendő – tulajdonosa: Isten, aki végtelen bölcsességével megalkotta azt. S a Tulajdonos csak kölcsönadta nekünk teremtett világát, hogy az ember „uralkodjon” afölött. De az „uralkodás” nem jelenti azt, hogy a világ, amiben élhetünk a miénk. Nem tehetünk vele azt, amit csak akarunk. Nem zsákmányolhatnánk ki természeti kincseit a magunk önző érdekei szerint. Tudományos vizsgálatok által felfedezhetjük, megismerhetjük, de a gazda felelősségével vigyáznunk kell rá, és gondoznunk kell azt. A valódi tulajdonos, Isten pedig egyszer számonkéri majd, hogy mit kezdtünk vele. 

– Te, Bakancs! – felelte barátja szavaira Tank. – Elnézve ezt a világot, azt hiszem, jelenleg bukásra állunk ebből a…ő… hogy is mondtad? Ebből a… teremtés védelméből!

Olvasás