Az Ötök a szünetben arról vitatkoztak, hogy mit is jelent a szabadság. Milán azt képviselte, hogy szabadság csak bizonyos korlátok között létezik. Amellett érvelt, hogy a „mindent szabad” az minden, csak nem szabadság. Napsi ennek az ellenkezőjét hangoztatta. Azt fejtegette, hogy senkinek sincsen joga megmondani, hogy ki mit tegyen, gondoljon, érezzen. A szabadság szerinte korlátok és szabályok nélküli, ezért nevezik szabadságnak. A következő órájuk Keneseivel testnevelés óra volt. – Ma röpizni fogunk – kezdte a tanár. – De előtte egy kis elmélet! Felteszek néhány kérdést a röplabda szabályairól. Aki tudja a választ jelentkezzen! Az osztály tagjai bólintottak. – Ki tudja azt, hogy hányszor lehet érinteni a labdát, mielőtt a másik térfélre üti? Kátay, ki más, jelentkezett: - Háromszor! – Helyes! – mondta a tanár. – Hibának számít-e az, ha valaki hozzá ér a hálóhoz, vagy ütközik a hálóval? – Igen! – kiáltotta Greeny. – Helyes! – mondta a tanár. – Hány szettet kell nyerni a csapatoknak ahhoz, hogy győzzenek? – Legalább kettőt! – most Milán volt a leggyorsabb. – Szuper! Köszönöm a válaszokat! Ismerni kell a szabályokat ahhoz, hogy mindenki élvezze a játékot és ne legyen őskáosz a játék! Kenesei sípjára azután elindult a játék.
Az óra után, már a folyosón állva megszólalt Kátay: - Szerintem a szabadság is így működik! A többiek barátjukra néztek, aki így folytatta: – Ahogy a röpinek, úgy az életnek, és a szabadságnak is vannak játékszabályai, törvényszerűségei. Ha nem vesszük figyelembe őket, és a magunk elképzelési szerint „játszunk”, mert mi döntjük el, hogy mit szabad és mit nem, akkor az élet zűrzavarrá válik, és a szabadság sem lesz szabadság többé. Mert a szabadság szabályok nélkül káosz. A káosz pedig még senkit sem tett boldog emberré.
