- Ottó bácsi! Mi az böjt? – kérdezte hittanórán a lelkészt az egyik diák. – Anya azt mondta tegnap, hogy tegnap, hamvazószerdán, elkezdődött a böjti időszak, ami egészen húsvétig tart. Aztán azt is mondta, hogy: „Hál’ Istennek mi reformátusok nem böjtölünk!” Gárdonyi elmosolyodott. – Igen. Valóban – kezdte a lelkész. – De ha már szóba hoztad, akkor hadd beszéljek nektek arról, hogy mi is a böjt! Kis szünetet tartott, majd így folytatta: – A legtöbben csak annyit tudnak a böjtről, hogy az azt jelenti, hogy koplalunk, de legalábbis nem eszünk semmi olyat, ami finom. De a böjtnek ennél sokkal mélyebb üzenete van! A böjt gyakran összemosódik a fejünkben a fogyókúrával. A böjt tényleg jótékony hatással van a szervezetünkre, de a keresztény ember egészen más miatt tarthatja a böjtöt! A keresztény nagyböjt hamvazószerdától húsvétig, a vasárnapokat nem számítva 40 napig tart. A 40 nap Jézus pusztai böjtölésére utal, és a zsidóság 40 éves pusztai vándorlására. A böjt sokkal inkább a lelki méregtelenítésről szól. Arról, hogy lemondok olyan dolgokról, amiket naponként csinálok, hogy jobban tudjak figyelni valami fontosabbra: magamra, a körülöttem élőkre, Istenre. Böjt lehet akár egy csendben töltött délután is, amikor kikapcsolom a telefonom, lejövök a Facebookról, az Instáról és Tik-Tokról, ás nem lövök szelfit és nem posztolok semmit magamról. Elcsendesedem. Miért? Mert a zaj, amiben élünk, sok mindent elnyom az életünkben. A böjt tehát lemondással jár, valami nagyobb jó érdekében. Mert általa megtanulhatok parancsolni magamnak, az érzéseimnek, a vágyaimnak, a kívánságaimnak. Megtanít arra, hogy nem körülöttem forog a világ, és nincs szükségem mindig mindenre azonnal, amit a szemem és a szívem megkíván.
