– Te, Bakancs! – szólította meg Milánt Tank. Néha nehéz volt értelmezni ezt a megszólítást, mert tulajdonképpen Tank mindenkit így szólított meg, akihez szólni akart. – Te, Bakancs! Gárdonyi tegnap miről hadovált? Ö…ö… a „Termés ünnepéről”… vagy miről?! De nem értem, mi az a termés ünnepe? Milyen termés, és miért van neki egy egész hete? Ez valami fura egyházi izé vagy mi?! – hadarta Tank.
– Először is nem a termés ünnepéről beszélt Gárdonyi, hanem a „Teremtés ünnepéről” – felelte Milán mosolyogva. – A „Teremtés ünnepe” nem valami keresztény izé, mert mindannyiunkat érint! Azt is, aki nem hisz Istenben – folytatta Milán. – A „Teremtés ünnepe” az idén szeptember 25-től október 1-ig tart, és arra a világra irányítja a figyelmünket, amiben élünk, és amit hitünk szerint Istentől kaptunk ajándékba. A Biblia azt tanítja, hogy: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny” (Zsoltárok 19,2). Ez pedig azt jelenti, hogy a világunk – és ebbe a Föld és a végtelen világűr is beleértendő – tulajdonosa: Isten, aki végtelen bölcsességével megalkotta azt. S a Tulajdonos csak kölcsönadta nekünk teremtett világát, hogy az ember „uralkodjon” afölött. De az „uralkodás” nem jelenti azt, hogy a világ, amiben élhetünk a miénk. Nem tehetünk vele azt, amit csak akarunk. Nem zsákmányolhatnánk ki természeti kincseit a magunk önző érdekei szerint. Tudományos vizsgálatok által felfedezhetjük, megismerhetjük, de a gazda felelősségével vigyáznunk kell rá, és gondoznunk kell azt. A valódi tulajdonos, Isten pedig egyszer számonkéri majd, hogy mit kezdtünk vele.
– Te, Bakancs! – felelte barátja szavaira Tank. – Elnézve ezt a világot, azt hiszem, jelenleg bukásra állunk ebből a…ő… hogy is mondtad? Ebből a… teremtés védelméből!
