- Útálom ezt a napot! Giccses, szirupos, rózsaszín, csöpögős – mondta Napsi. – És jó üzlet – tette hozzá Greeny. A Valentin-napról beszélgettek a szünetben. A szerelmesek napjáról. – Igazatok van! Kicsit gáz az, amivé lett ez a nap. De attól még szeretni, szerelmesnek lenni mégis csak izgalmas és szép dolog, nem? – mondta Milán. – Ja! Szerelem nélkül elég béna lenne! Egyébként mit csinálnánk egy randin? Mondjuk névjegykártyát cserélnénk? Netán ülnénk egymás mellett, miközben épületes vitát folytatnánk a reziduális dipoláris csatolás vagy az szcintilláció fizikai jelentőségéről? – tette hozzá mosolyogva Kátay. A többiek semmit sem értettek a szavaiból, de azt igen, hogy Kátay szerint a szerelem fontos. – Jó! Szerintem is fontos dolog a szerelem – adott igazat Napsi Kátaynak. – Bár én még sohasem voltam szerelmes. De annál biztosan több, mint ahogyan néhány az osztályban csinálják. Két hétig járnak, majd szakítanak. Addig majd egymásba olvadnak, azután meg úgy tesznek, mintha mise történt volna. Na, ez nem szerelem! – Egyetértek! – szólalt meg mögöttük egy hang. Az Ötök úgy fordultak meg, mintha valami nagy rosszaságot csináltak volna, és most azon kapták volna őket. Tapolcai tanárnő állt mögöttük. A tanári felé tartott, amikor hallotta Napsi mondatát. – Igazad van, Napsi! A szerelem több ennél, és több a cuki, piros szivecskés, plüssmacik ajándékozgatásánál is. Valami, amit, ha a megfelelő időben és megfelelő partnerrel élsz át, akkor egy hatalmas csoda! Semmihez sem hasonlítható öröm! – mondta mosolyogva a tanárnő. – Mi a férjemmel 20 éve vagyunk házasok, és nemcsak az elején, hanem ma is szerelemmel szeretjük egymást. Úgy élünk meg minden napot, mint lehetőséget, amit azért kaptunk, hogy apró figyelmességekkel boldoggá tegyük a másikat. Az Ötök némán álltak a tanárnő távozása után, és a szavain gondolkodtak.
