Tank hosszú idő után először jött iskolába. Amikor belépett az osztályterembe mindenki nagy örömmel fogadta. Tank nem volt az osztály meghatározó egyénisége. Nem körülötte forgott minden. Bár ő volt az osztály legmagasabb és legerősebb tagja, de egyben a legcsendesebb is. Mégis mindenkinek hiányzott, és ez nem volt véletlen. Tanknak mindig mindenkihez volt egy kedves szava, bátorító volt a jelenléte. Egyszóval olyan ember volt, akinek jó volt a közelében lenni. Jegyei alapján sem volt legjobbak között, de ő mégsem azt az utat választotta, amit mások. Nem lett az osztály bohóca, nem rossz magatartásával akart figyelmet magának. Tank nem akart kitűnni a többiek közül. Az a fiú volt, akinek jelenléte természetes, de hiánya érezhető. Milán az első pillanattól kedvelte őt, és a szeptembertől eltelt időben jó barátok lettek. Tank pedig jó barát volt. Őszinte, megbízható és hűséges. Olyasvalaki, akire mindig számíthat az ember. „Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18,24.) – tanítja a Biblia. Milán számára, akinek nem volt testvére, Tank tényleg olyan ragaszkodó baráttá lett, mintha a testvére lett volna. Milánnak fontos volt tehát Tank barátsága. Azért is, mert eddig csak olyan „barátai” voltak, akik valamilyen érdekből barátkoztak vele. Például azért, mert segített a leckék megírásában, vagy mert súgott feleléskor. Aztán voltak a „kétnapi” barátok is, akik egyik nap bártokként, másik nap már ellenségként tekintettek rá. De Tank nem ilyen volt, ő érdek nélkül szerette őt, testvérként. Milán Tanktól tanulta azt, hogy mit jelent igazi barátnak lenni. Megértette, hogy az igazi barát többé és gazdagabbá teszi azt, aki barátkozik vele.
