– Én utálom ezeket a celebeket! – fakadt ki váratlanul Napsi. – Ezek mindig olyan nagyképűek. Mintha csak körülöttük forogna a világ! – Te, Napsi! – szólalt meg Kátay. – Borvendég Géza nem egy celeb, ő egy olimpiai bajnok sportoló! Ő nem bohóckodik a tévében, nem játssza az eszét, és legalább ő valamit letett az asztalra. A saját jogán lett híres, és nem öt perc hírnév az övé. – Jó! Jó! Értem! De akkor is! Utálok bármilyen hírességet, aki úgy érzi beledumálhat bármibe, mert ő híres! – duzzogott tovább Napsi.
Közben megérkezett a vendég, egy alacsony, szélesvállú, izmos és mosolygós férfi. Miután Jakabfy bemutatta őt, a mosolygós ember nagyon kedvesen és végtelen szerénységgel kezdett mesélni az itt töltött iskolaéveiről, a sportolói pályafutásáról, és ami mindenkit megdöbbentett, a hitéről. Ki gondolta volna, hogy egy birkózó is hihet Istenben?! Ez mindenkit meglepett. A szünetben Napsi egészen átszellemülve beszélt az alkalomról: - Hát, srácok! Ez a pasi nagyon király volt! Olimpiai bajnok, tök sok mindent elért az életében, az egész ország ismeri, és… és mégsem szállt el magától! Szerény volt. Sőt, alázatos, és vidám és kedves.
Nem vették észre, de pont abban a pillanatban állt meg mögöttük Borvendég Géza. – Kösz, kislány! – szólalt meg Tank mögött állva. – Jól esnek a szavaid! Tudod, nincs mire nagynak lennem – kezdte a híres sportoló. – Mindent Istennek köszönhetek. Az Ő kegyelméből lettem az, aki vagyok. Ő adott tehetséget, erőt, hozzá imádkoztam a döntő előtt is, mielőtt a szőnyegre léptem, neki köszönhetem az olimpiai aranyat is – a híres ember ezután kezet fogott a gyerekekkel.
A mai napon valamit mindannyian megtanultak: Lehet ezt így is! Szerényen és alázatosan.
