A második félév második napján Ötök, az az a Négyek, mert Tank még mindig otthon lábadozott, az iskola aulájában álltak, és beszélgettek. Mi másról, ha nem a félévi bizonyítványról meg a tanulásról folyt a terefere. A négy fiatal közül egyedül csak Kátay volt elégedett a bizonyítványával. –
Persze, neked könnyű! Te okos vagy! De mit szóljak én?! – kesergett Napsi. –
Én olyan buta vagyok! Napsinak nem sikerült túl fényesen a félévi eredménye. Napok óta efölött kesergett. Bántotta, hogy hiába igyekszik, hiába próbált többet tanulni, az eredményein nem látszott meg a befektetett munka. –
Pedig az év elején megfogadtam, hogy mindenből javítani fogok – kesergett tovább. –
És tessék! Matekból és kémiából hármas. Egyáltalán nem érte meg annyit küszködni! –
Napsi! Hányas is voltál matekból tavaly évvégén? – kérdezte hirtelen Kátay. –
Kettes – érkezett a válasz Napsitól. –
És most hányast kaptál? – kérdezett újra a fiú. –
Hármast – felelte a lány, és csodálkozva fürkészte Kátay arcát, hátha kitalálja hová is akar kilyukadni. –
Szóval, akkor mégis megérte… - jegyezte meg Kátay.
Megérte, mi?! – kérdezte döbbenten Napsi. –
Hát a befektetett munka! A több tanulás! Ha nem is nagyot, de egy kicsit mégis csak előre léptél! Kátay szavai elgondolkodtatták Napsit. Hiszen tényleg! Egy egész jegyet javított matekból, és ez önmagához képest nagy eredmény! –
Ezt eddig észre sem vettem! – buggyant ki belőle hangosan. –
No, ugye! A sok munka nem mindig terem gyorsan gyümölcsöt! Lerombolni valamit sokkal könnyebb, mint felépíteni! A tanulás is ilyen! Szép lassan, lépésről-lépésre kell haladni, szorgalmasan folytatni kell azt, amit elkezdtél. S meglátod, évvégén már nem hármas, hanem négyes áll majd a bizonyítványodban! – bíztatta a lányt Kátay. –
Úgy van! – helyeselte barátja szavait Milán. –
A Biblia is azt tanítja, hogy: „Minden fáradságnak nyereség a vége…” (Példabeszédek 14,23a.)
