VAN-E ÉLET A FÖLDÖN KÍVŰL?

Milán, Kátay, Greeny, Napsi és Tank, Kátayék kertjében egy terebélyes fa alatt beszélgettek. – Szerintetek van élet a földön kívül? – kérdezte hirtelen Kátay. – Ha lenne, már jeleztek volna nekünk az idegenek – felelte Napsi, aki először ocsúdott fel a kérdés okozta általános megdöbbenésükből. – Apám szerint az is kérdéses, hogy van-e értelmes élet a Földön. – böffentette közbe Tank. Mindannyian rosszalóan néztek Tankra. – Szerintem van élet a földön kívűl! Nem létezik, hogy ebben a hatalmas univerzumban csak mi lennénk az egyetlen értelmes lények! – folytatta a hangos gondolkodást Kátay. – Én is ezt mondtam – duzzogott Napsi. – Szerinted Greeny? Van élet a földön kívül? – fordult Tank a mellette ülő lány felé, aki megvonta a vállát. – Az azért nagyon baró lenne, Bakancsok! Ha egyszer csak előttünk teremne egy kis zöld emberke, és azt mondaná: Helló, Skacok! Most érkeztem az Alfa Centauri csillagrendszerből, hol parkolhatok le a csészealjammal? – rötyögött saját humorán Tank. 

– Én nem tudom, hogy van-e élet a földön kívül… – kezdte Milán, majd így folytatta: – De számomra még a földi élet is varázslatos! Az pedig lenyűgöz, amikor sötétedés után felnézek az égre, és látom azt a kifeszített sötét vásznat, rajta a milliárdnyi ragyogóan fényes ponttal. Ilyenkor óhatatlanul azt érzem, amit Dávid, Izráel királya is érzett: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” – Te, Bakancs! Tökre úgy beszélsz, mint Gárdonyi! – mondta csodálkozva Tank. 

– Nem! Nem! Van abban valami, amit mondasz Milán! – helyeselt Kátay. – A tudomány jelen állása szerint, egyedül vagyunk az univerzumban. S ez egyszerre félelmetes, és egyszerre lenyűgöző! Isten? Nem tudom. Én nem hiszek benne. De az azért elgondolkoztató, hogy létrejöhetett-e az a sok milliárd galaxis – felmutatott az égre –, fent körülöttünk, csak úgy a semmiből, magától, bármilyen értelmes Alkotó nélkül.