Suli után biciklizni indult az öt jóbarát. Tölgyvölgy a balatoni bicikliút mentén feküdt, és kis erőfeszítéssel egy régi kolostorromhoz lehetett elkerékpározni. Úgy döntöttek, ide fognak kirándulni! Az egykor hatalmas kolostort már évszázadokkal ezelőtt elhagyták az ott lakó szerzetesek, köveit Tölgyvölgy őslakói építőanyagként használták, de tornya és néhány fala még mindig állt.
De a csapat nem érhette el a kolostort. Milán, hogy felvágjon újdonsült barátai előtt, egy nagy lejtőn fékezés nélkül hajtott le, elvesztette uralmát a cangája felett, és azzal együtt berepült az útszéli bokrok közé. Csodával határos módon kisebb karcolásokkal és egy-két nagyobb horzsolással megúszta a balesetet. – Bakancs! Te nem vagy normális! Meg is halhattál volna! A bicikli nem játék! Ugyanúgy ésszel kell azt vezetni, mint minden járművet! – tolta le mérgesen Tank. – Hogy is szokta mondani Gárdonyi? – szólalt meg Greeny, majd az iskolalelkész hangját utánozva folytatta: – Az élet nem olyan, mint a számítógépes játékok. Itt nincsen több élet. Ha azt az egyet elveszíted, amit ajándékba kaptál, akkor máris megjelenik a felirat: game over.
Milán egy életre megtanulta a leckét, és örült, hogy csak a biciklijének kellett búcsút intenie.
