A hét utolsó napján osztályfőnökükkel, Almássy Gabriella tanárnővel volt órájuk, aki egyben a történelmet is tanította osztályának. – Holnap, szeptember 9-én, emlékezünk történelmünknek arra az eseményére, amire méltán lehetünk büszkék! A tanárnő elővett egy bőrkötéses könyvet, kinyitotta egy megjelölt oldalon, és olvasni kezdett: – „Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, a vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!” Tudja valaki, hogy hol, esetleg mikor, és kik tették ezt az esküt?
Természetesen a Kátay ezt is tudta! Milán, bár még csak pár napja ismerte ezt a vékony srácot, mégis megdöbbentette, hogy mindenről tudott valamit. Szóval Kátay jelentkezett, és … – 1552. szeptember 9-én vette kezdetét az Egri vár ostroma. Az ostromló törökök 45.000 főnyi katonával támadták meg a várat, akikkel a várbeliek alig 1800 katonája állt szemben. Csata előtti esküjüket olvasta fel a tanárnő, amit Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében olvashatunk.
– Köszönöm Norbert! Mint mindig, hibátlan volt a válaszod! –
Milán végre a keresztnevét is megtudta a Kátaynak, de a tanárnő folytatta: – A török tüzérség 12 napon keresztül megállás nélkül lőtte a vár falait, különösebb siker nélkül. Végül 1552. október 17-én siker nélkül vonultak el a vár falai alól. A győztesek azonban nem felejtették el, kinek is köszönhetik a diadalt! Megköszönték a Mindenhatónak, hogy kis csapatuk a közel 30-szoros túlerővel szemben összesen 13 rohamot vert vissza, és így szeretett hazájuk nagy részét megmenthették a töröktől. Legyünk mi is büszkék erre a győzelemre, és emlékezzünk meg méltóképpen az Egri vár hős védőiről! Példájuk tanítson meg arra, hogy ha Istenbe vetjük bizalmunkat, ahogyan ők tették, így a lehetetlen nekünk is lehetségessé válhat! Eger várának falainál így váltak valóssággá a bibliai 147. zsoltár szavai: „Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.”
Milán végre a keresztnevét is megtudta a Kátaynak, de a tanárnő folytatta: – A török tüzérség 12 napon keresztül megállás nélkül lőtte a vár falait, különösebb siker nélkül. Végül 1552. október 17-én siker nélkül vonultak el a vár falai alól. A győztesek azonban nem felejtették el, kinek is köszönhetik a diadalt! Megköszönték a Mindenhatónak, hogy kis csapatuk a közel 30-szoros túlerővel szemben összesen 13 rohamot vert vissza, és így szeretett hazájuk nagy részét megmenthették a töröktől. Legyünk mi is büszkék erre a győzelemre, és emlékezzünk meg méltóképpen az Egri vár hős védőiről! Példájuk tanítson meg arra, hogy ha Istenbe vetjük bizalmunkat, ahogyan ők tették, így a lehetetlen nekünk is lehetségessé válhat! Eger várának falainál így váltak valóssággá a bibliai 147. zsoltár szavai: „Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.”