Az Ötök – Milán, Tank, Kátay, Greeny és Napsi – messziről hallgatták az igazgatót. – Élt régen egy Bálám nevű próféta, akit egy beszélő szamár mentett meg attól, hogy Isten ellen vétkezzen – kezdte Jakabfy, aki ekkor vette észre az Ötök díszes társaságát. – Na, ti Nagyok! Ki tudja folytatni a történetet? – kérdezte tőlük kedvesen az igazgató. Kátay, Tank és a két lány nagyon zavarba jöttek, de Milán folytatta az elkezdett történetet: – Bálám azt a feladatot kapta Isten népének egyik ellenségétől, hogy mondjon átkot rájuk, hogy legyőzhessék őket. A próféta el is indult, hogy teljesítse a kapott feladatot, de Isten egyik angyala újra és újra megállította őt, hogy ne teljesíthesse gonosz küldetését. A próféta nem látta az angyalt, de a szamár igen! Bálám hiába ütötte az állatot, az csak állt, és nem ment tovább. Sőt beszélt: A te szamarad vagyok, rajtam utazol régtől fogva mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: Nem. Ekkor Isten megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az Úr angyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult.
Jakabfy elismerően bólintott, majd átvette a szót: – Hát, így mentette meg ez az állat gazdája életét azzal, hogy nem engedte, hogy teljesítse gonosz küldetését! No, ki is volt a szamár ebben a történetben? A gyerekek egyszerre harsogták: – Bálám!
Jakabfy elmosolyodott: – Igazatok van! Néha mi emberek nagyobb szamarak tudunk lenni, mint az állatok. Egy kedves feketerigó énekével természetes módon dicséri Istent, aki megteremtette őt. Mi pedig elfelejtettük azt, hogy Neki köszönhetjük az életünket.
