– Mit tegyünk? Rongáljuk meg a templomot egy feltevés kedvéért? – kérdezte Gárdonyi. – Ha ügyesek vagyunk, akkor alig teszünk a falban kárt! – jelentette ki Gergely bácsi a muzeológus. – Rendben! Akkor tegyünk egy próbát! – bólintott a lelkész. Lenyúlt a kőhöz, lassan megpróbálta megmozdítani. és… lássatok csodát, a kő engedett! Lassan kifordult a helyéről, és mögötte egy üregben ott volt valami. A kincs, amit mindannyian annyira vágytak megtalálni. – Wow! – kiáltott fel akaratlanul Greeny. – Hűha! Bizony! – mondta Gárdonyi is. Gergely bácsi óvatosan kivette a valamilyen nagyon régi szövetbe csavart valamit. Igen! A kincs nem egy láda volt tele drágakövekkel, hanem egy foszladozó szövetbe csavart… - Ez egy könyv! – mondta meglepetten Napsi! – Egy kódex! De nem is akármilyen! – mondta a muzeológus, amikor megvizsgálta a porlepte kincset. – Ez a 13. századi ún. Biblia Parisiensis, egy régi kéziratos kódex, ami egy párizsi kódexmásoló műhelyben készült. Gergely bácsi még sokáig lelkesen mesélt a kódexről. Kiselőadásából a Négyek megértették, hogy egy nagyon ritka, nagyon különleges kódexre találtak, aminek kifejezhetetlen értéke van.
- Így történt az egész! – fejezte be a kódex megtalálásának történét Greeny Tank kórházi ágyán ülve. Kicsit csalódottan beszélt, mert a többiekkel együtt valami egészen másféle kincsre számított. De azért örültek is. Megértették, hogy a vers, amivel az egész kincskeresés indult végül is Isten egy régen írt üzenetéhez vezette őket. Ami „sem arany, sem ékkő”, de ma is életváltoztató erő, ha valaki nemcsak szólja, de éli is azt, amit a Mindenható kijelentett.
