– Tank, ha szorgalmasabb lennél, akkor sokkal jobb jegyeid is lehetnének! – Ja! De, amikor a szorgalmat osztogatták, akkor elfelejtettem beállni a sorba – rötyögött Tank a maga öblös hangján. – De tényleg! Csak egy kicsivel többet kellene tanulnod, és lehetnél simán négyes is. – Ja! – bólogatott Tank, miközben egy nehéz matekpélda végére ért. – Tökéletes! Látod! Megy ez, ha akarod! – lelkendezett Kátay. – Ja, megy! – nyögte ki Tank, aki nem volt egy bőbeszédű és választékos modorú srác.
– Neked jó, Kátay! Neked könnyű! Te okosnak és szorgalmasnak születtél! Én meg nem! – Így gondolod? – kérdezte Kátay. – Azért mondod ezt, mert nem látod, hogy mennyi időt ülök a tankönyvek fölött. Tudod, Tank, szeretnék híres tudós lenni, aki feltalál valamit, ami fontos. Ehhez pedig nem engedhetem meg a nem tanulás luxusát! Tank, barátját hallgatva, arra gondolt, hogy neki nincsenek ilyen célja. Ő mindig csak túlélni akart.
Eszébe jutottak Gárdonyi szavai: - Az életünk legfontosabb célja az, hogy Isten örömére éljünk. Nem az a lényeg, hogy mérnök leszel, vagy kukás, a lényeg, hogy az légy, amivé Ő engedett megszületni. De azért felelős vagy, hogy kapott képességeidhez mérten a legtöbbet kihozz ajándék életedből!
