Hittanórán a családról folyt a beszélgetés. Mindenki mondott valamit a saját családjáról. Az egyik gyerek nagy büszkén mesélt arról, hogy náluk nincsenek szabályok. Mindenki azt csinál, amit akar. Elmondta, hogy régen a szülei próbálkoztak azzal, hogy keretet adjanak, de ezek a próbálkozások mind elhaltak az ő és testvérei ellenállásán. A szülei ma már nem erőlködnek, azt tehetik, amit csak akarnak. Ő például annyit és addig gépezik, ameddig csak akar. Ezen aztán elindult egy nagy vita, hogy jó-e ez vagy sem. Gárdonyi Ottó egy darabig hallgatta a vitát. – Igazad van! A Bibliában is azt olvassuk, hogy „mindent szabad” nekünk. Döbbent csönd állt be az osztályban. Senki nem számított arra, amit a lelkész mondott. Mindenki kérdően nézett rá, és magyarázatra várt. – Igazad van! Mindent szabad nekünk. Milán jelentkezett: - De Ottó bácsi! Nem egészen azt mondja a Biblia, amit idézett! Az is ott van, hogy: „Minden szabad nekem, de nem minden használ.” – Ó, tényleg! Valóban! „Minden szabad nekem, de nem minden használ.” – ismételte Milán szavait a lelkész. – Mit gondoltok erről? – Én egyetértek vele – kezdte Kátay. – Szerintem kellenek a szabályok! Mi lenne akkor, ha mindenki a maga elképzelése szerint venne részt a közlekedésben? – Hú, Bakancsok! Abból oltári nagy káosz lenne! Így egy csomó balesetnek az lenne az oka, hogy valaki úgy gondolja, rá nem vonatkoznak a KRESZ szabályai! – szólalt meg Tank. – Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki úgy gondolja, hogy mindent szabad neki – jegyezte Greeny. – „Minden szabad nekem, de nem minden használ” – ismételte Kátay. – „…de nem minden használ”. Tűpontos ez a megállapítás! Szabadok vagyunk megtenni azt, amit akarunk, de utána ne rikácsoljunk, ha nem úgy sül el valami, amint akartuk. Szabadok vagyunk leugrani egy magas torony tetejéről, de ne csodálkozzunk azon, hogy ez a tettünk nem fog jót tenni az egészségünknek.
