NEWTON ÉS A TEREMTÉS

Harmadik óra: hittan. Néhányan az osztályból Gárdonyin viccelődtek, és azon gúnyolódtak, hogy egy felnőtt ember hogyan hihet olyan sületlenségben, hogy az univerzumot Isten teremtette. 

Milánt nagyon bosszantották ezek a gúnyolódok. Ezért odament hozzájuk, és belekezdett egy történetbe: „Newton, a 18. század legnagyobb fizikusa és matematikusa, aki mellesleg csillagászattal is foglalkozott, sokat vitatkozott tudós barátaival. Ők hozzátok hasonlóan, megmosolyogták hitét, miszerint a világ nem keletkezhetett véletlenül. Egy napon a híres tudós készített egy mozgatható modellt a Naprendszerről. Középen a Nap, körülötte a bolygók, melyeket megmozgatva forogtak a Nap körül. Miután elkészült, meghívta tudós barátait, hogy megmutassa nekik a szerkezetét. Amikor barátai meglátták, lelkesen ezt kérdezték tőle: – Ki csinálta ezt a fantasztikus modellt? Newton így válaszolt: – Fogalmam sincs! El sem tudom képzelni, hiszen, ami tegnap még nem volt itt. Ma idejöttem, és akkor vettem észre ezt az alkotást. Nem tudtam másra gondolni, minthogy véletlenül keletkezhetett, valami ismeretlen ok következtében. Barátai nevetni kezdtek: – Na, ne nézz minket ilyen ostobának! Ez nem keletkezhetett magától, ezt valaki készítette! Newton elmosolyodott és így válaszolt: – Milyen ostobák vagytok! Kételkedtek abban, hogy ez a modell nem jöhetett létre magától, és azt állítjátok, hogy ezt valaki elkészítette? Pedig ez nem más, mint annak a tökéletlen mása, aminek a keletkezését illetően nem fogadjátok el egy felsőbbrendű értelem jelenlétét. Ha e modell elkészítéséhez kellett valaki, akkor miért gondoljátok, hogy az eredetihez, a Naprendszerhez, nem volt szükség valakire, aki azt megteremtette? 

A gúnyolódók nem tudtak mit felelni Milán történetére, de elhallgattak, és nem gúnyolódotak tovább Gárdonyin.