A RÖPI ÉS A SZABADSÁG

Az Ötök a szünetben arról vitatkoztak, hogy mit is jelent a szabadság. Milán azt képviselte, hogy szabadság csak bizonyos korlátok között létezik. Amellett érvelt, hogy a „mindent szabad” az minden, csak nem szabadság. Napsi ennek az ellenkezőjét hangoztatta. Azt fejtegette, hogy senkinek sincsen joga megmondani, hogy ki mit tegyen, gondoljon, érezzen. A szabadság szerinte korlátok és szabályok nélküli, ezért nevezik szabadságnak. A következő órájuk Keneseivel testnevelés óra volt. – Ma röpizni fogunk – kezdte a tanár. – De előtte egy kis elmélet! Felteszek néhány kérdést a röplabda szabályairól. Aki tudja a választ jelentkezzen! Az osztály tagjai bólintottak. – Ki tudja azt, hogy hányszor lehet érinteni a labdát, mielőtt a másik térfélre üti? Kátay, ki más, jelentkezett: - Háromszor! – Helyes! – mondta a tanár. – Hibának számít-e az, ha valaki hozzá ér a hálóhoz, vagy ütközik a hálóval? – Igen! – kiáltotta Greeny. – Helyes! – mondta a tanár. – Hány szettet kell nyerni a csapatoknak ahhoz, hogy győzzenek? – Legalább kettőt! – most Milán volt a leggyorsabb. – Szuper! Köszönöm a válaszokat! Ismerni kell a szabályokat ahhoz, hogy mindenki élvezze a játékot és ne legyen őskáosz a játék! Kenesei sípjára azután elindult a játék.

Az óra után, már a folyosón állva megszólalt Kátay: - Szerintem a szabadság is így működik! A többiek barátjukra néztek, aki így folytatta: – Ahogy a röpinek, úgy az életnek, és a szabadságnak is vannak játékszabályai, törvényszerűségei. Ha nem vesszük figyelembe őket, és a magunk elképzelési szerint „játszunk”, mert mi döntjük el, hogy mit szabad és mit nem, akkor az élet zűrzavarrá válik, és a szabadság sem lesz szabadság többé. Mert a szabadság szabályok nélkül káosz. A káosz pedig még senkit sem tett boldog emberré.

Olvasás

LELKI MÉREGTELENÍTÉS

- Ottó bácsi! Mi az böjt? – kérdezte hittanórán a lelkészt az egyik diák. – Anya azt mondta tegnap, hogy tegnap, hamvazószerdán, elkezdődött a böjti időszak, ami egészen húsvétig tart. Aztán azt is mondta, hogy: „Hál’ Istennek mi reformátusok nem böjtölünk!” Gárdonyi elmosolyodott. – Igen. Valóban – kezdte a lelkész. – De ha már szóba hoztad, akkor hadd beszéljek nektek arról, hogy mi is a böjt! Kis szünetet tartott, majd így folytatta: – A legtöbben csak annyit tudnak a böjtről, hogy az azt jelenti, hogy koplalunk, de legalábbis nem eszünk semmi olyat, ami finom. De a böjtnek ennél sokkal mélyebb üzenete van! A böjt gyakran összemosódik a fejünkben a fogyókúrával. A böjt tényleg jótékony hatással van a szervezetünkre, de a keresztény ember egészen más miatt tarthatja a böjtöt! A keresztény nagyböjt hamvazószerdától húsvétig, a vasárnapokat nem számítva 40 napig tart. A 40 nap Jézus pusztai böjtölésére utal, és a zsidóság 40 éves pusztai vándorlására. A böjt sokkal inkább a lelki méregtelenítésről szól. Arról, hogy lemondok olyan dolgokról, amiket naponként csinálok, hogy jobban tudjak figyelni valami fontosabbra: magamra, a körülöttem élőkre, Istenre. Böjt lehet akár egy csendben töltött délután is, amikor kikapcsolom a telefonom, lejövök a Facebookról, az Instáról és Tik-Tokról, ás nem lövök szelfit és nem posztolok semmit magamról. Elcsendesedem. Miért? Mert a zaj, amiben élünk, sok mindent elnyom az életünkben. A böjt tehát lemondással jár, valami nagyobb jó érdekében. Mert általa megtanulhatok parancsolni magamnak, az érzéseimnek, a vágyaimnak, a kívánságaimnak. Megtanít arra, hogy nem körülöttem forog a világ, és nincs szükségem mindig mindenre azonnal, amit a szemem és a szívem megkíván.

Olvasás

ENNYI CSUPÁN A SZERELEM?

- Útálom ezt a napot! Giccses, szirupos, rózsaszín, csöpögős – mondta Napsi. – És jó üzlet – tette hozzá Greeny. A Valentin-napról beszélgettek a szünetben. A szerelmesek napjáról. – Igazatok van! Kicsit gáz az, amivé lett ez a nap. De attól még szeretni, szerelmesnek lenni mégis csak izgalmas és szép dolog, nem? – mondta Milán. – Ja! Szerelem nélkül elég béna lenne! Egyébként mit csinálnánk egy randin? Mondjuk névjegykártyát cserélnénk? Netán ülnénk egymás mellett, miközben épületes vitát folytatnánk a reziduális dipoláris csatolás vagy az szcintilláció fizikai jelentőségéről? – tette hozzá mosolyogva Kátay. A többiek semmit sem értettek a szavaiból, de azt igen, hogy Kátay szerint a szerelem fontos. – Jó! Szerintem is fontos dolog a szerelem – adott igazat Napsi Kátaynak. – Bár én még sohasem voltam szerelmes. De annál biztosan több, mint ahogyan néhány az osztályban csinálják. Két hétig járnak, majd szakítanak. Addig majd egymásba olvadnak, azután meg úgy tesznek, mintha mise történt volna. Na, ez nem szerelem! – Egyetértek! – szólalt meg mögöttük egy hang. Az Ötök úgy fordultak meg, mintha valami nagy rosszaságot csináltak volna, és most azon kapták volna őket. Tapolcai tanárnő állt mögöttük. A tanári felé tartott, amikor hallotta Napsi mondatát. – Igazad van, Napsi! A szerelem több ennél, és több a cuki, piros szivecskés, plüssmacik ajándékozgatásánál is. Valami, amit, ha a megfelelő időben és megfelelő partnerrel élsz át, akkor egy hatalmas csoda! Semmihez sem hasonlítható öröm! – mondta mosolyogva a tanárnő. – Mi a férjemmel 20 éve vagyunk házasok, és nemcsak az elején, hanem ma is szerelemmel szeretjük egymást. Úgy élünk meg minden napot, mint lehetőséget, amit azért kaptunk, hogy apró figyelmességekkel boldoggá tegyük a másikat. Az Ötök némán álltak a tanárnő távozása után, és a szavain gondolkodtak.

Olvasás

A HÁZASSÁG HETE

Az Ötök Kátayéknál, rétes majszolás közben, a házasságról beszélgettek. Annak apropóján kezdtek erről beszélgetni, hogy Milán mesélt nekik arról, amit hétvégén a gyülekezetben hallott. Vasárnap kezdődött el a Házasság Hete. Milán elmondta, hogy ez a kezdeményezés több mint két évtizede Angliából indult el, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. – Ti mit gondoltok erről? Mármint a házasságról? – kérdezte zárásként Milán. – Szerintem hülyeség! – válaszolt csípőből Napsi. – Anyáéknak sem jött be. Napsi szülei két éve váltak el. – Minek az? Az csak egy papír. Formaság. Nem elég az, ha szeretjük egymást? – kérdezte Kátay. – Hát, Bakancsok! Szerintem ez az egész többről szól, mint a papír – jelentette ki Tank. Csak Greeny hallgatott. Ő még sohasem gondolkodott ezen a témán. Így véleménye sem volt igazán. – És szerinted Milán? – kérdezett vissza Kátay. – Te mit gondolsz a házasságról? – Nem is tudom – kezdte a kérdezett. – Apa és anya kapcsolatán látom, hogy nekik nagyon fontos. És nem csak azért, mert keresztények. Apa egyszer azt mondta, hogy a házasság nem csupán papír, hanem egy nagyon mély elköteleződés a másik felé. Amikor egy egész életre igent mondok a másikra, és hűségesen ragaszkodom hozzá, mert szeretem. A házasság a Biblia szerint szövetség, amiben a férfi és a nő arra tesz fogadalmat, hogy jóban rosszban, egészségben és betegségben, szóval minden körülmények között kitartanak a másik mellett. Anya szerint neki a házasság biztonságot jelent, azt, hogy mindig számíthat apára, és nem kell attól tartania, hogy apa lelép egy másik nő miatt. – De mi erre a biztosíték? – kérdezett közbe Napsi. – Biztosíték?! Hát, azt hiszem a biztosíték az az, hogy apa is, meg anya is a kegyelmes Istenre bízta magát. Mert ahogyan apa mondani szokta, minden kegyelem. Még az is, hogy két ember, aki szereti egymást, egy életen át, minden nap igent tud mondani egymásra – felelte Milán és jó nagyot harapott a rétesébe.

Olvasás

AZ OLVASÁS TÖBBÉ TESZ

Napsi nagyon szeretett olvasni. Szerette a könyveket kézbe venni. Vicces, de szerette az illatukat. Míg a többiek a számítógépes játékokért, a sportért, a divatért rajongtak, addig ő a jó könyvekért. Előfordult, hogy a szünetben is elővette az éppen olvasott könyvét, elbújt az osztályterem hátsó zugába, és olvasott. Most Percy Jacksont olvasott. A sorozatot is nézte, de azt nem annyira kedvelte, mert észrevette, hogy a filmek sokszor átírják kedvenc könyvei történetét. Ma korán reggel érkezett az iskolába, és ott gubbasztott a terem hátsó részében, és olvasott. Bánáti messziről figyelte őt, majd egyre közelebb és közelebb somfordált. Amikor már egészen közel volt, gonoszkodó megjegyzést tett: - Helló, Könyvmoly! A 21. században, hogy lehet egy ilyen ósdi dolgot gyakorolni, mint az olvasás? Ha már könyvek, akkor miért nem hangoskönyvek, amit csak hallgatni kell? Napsi elhúzta a száját. Már régen nem érzett késztetést arra, hogy visszaszóljon. Napsi szeretett olvasni és pont, és erről nem akart vitát nyitni. Valahol azt olvasta, hogy olvasni azért is jó, mert fejleszti a memóriát, gyarapítja a szókincset, ami beszélgetésben segít. De Napsi számára az olvasás azt is jelentette, hogy fantáziája szárnyain olyan vidékekre juthatott el, ahová egyébként sohasem. Elképzelte egy-egy olvasott történet szereplőjét, egyiknek-másiknak a bőrébe bújt, és eljátszott azzal a gondolattal, hogy ő az a hős, aki megmenti a világot. Napsi egyetértett azzal, hogy minden könyv hozzánk tesz valamit. Napsi felnézett a könyvéből, és csak ennyit válaszolt: - Helló, Bánáti! Hogy vagy? Sikerült már elolvasnod az a fejezetet, amit Tapolcai tanárnő feladott a következő órára? Bánáti már nyitotta volna a száját, hogy egy újabb gúnyos megjegyzést tegyen Napsira, de a lány szavait hallva, elhallgatott. – Ha akarod, szívesen segítek neked abban, hogy megbirkózz azzal a sok betűvel! – folytatta tovább Napsi kedvesen mosolyogva. Bánáti csak hümmögött-hammogott: – Kö… szö… nöm! Majd szólók… ha segítségre van szükségem…

Olvasás

MINDENT SZABAD NEKEM

Hittanórán a családról folyt a beszélgetés. Mindenki mondott valamit a saját családjáról. Az egyik gyerek nagy büszkén mesélt arról, hogy náluk nincsenek szabályok. Mindenki azt csinál, amit akar. Elmondta, hogy régen a szülei próbálkoztak azzal, hogy keretet adjanak, de ezek a próbálkozások mind elhaltak az ő és testvérei ellenállásán. A szülei ma már nem erőlködnek, azt tehetik, amit csak akarnak. Ő például annyit és addig gépezik, ameddig csak akar. Ezen aztán elindult egy nagy vita, hogy jó-e ez vagy sem. Gárdonyi Ottó egy darabig hallgatta a vitát. – Igazad van! A Bibliában is azt olvassuk, hogy „mindent szabad” nekünk. Döbbent csönd állt be az osztályban. Senki nem számított arra, amit a lelkész mondott. Mindenki kérdően nézett rá, és magyarázatra várt. – Igazad van! Mindent szabad nekünk. Milán jelentkezett: - De Ottó bácsi! Nem egészen azt mondja a Biblia, amit idézett! Az is ott van, hogy: „Minden szabad nekem, de nem minden használ.” – Ó, tényleg! Valóban! „Minden szabad nekem, de nem minden használ.” – ismételte Milán szavait a lelkész. – Mit gondoltok erről? – Én egyetértek vele – kezdte Kátay. – Szerintem kellenek a szabályok! Mi lenne akkor, ha mindenki a maga elképzelése szerint venne részt a közlekedésben? – Hú, Bakancsok! Abból oltári nagy káosz lenne! Így egy csomó balesetnek az lenne az oka, hogy valaki úgy gondolja, rá nem vonatkoznak a KRESZ szabályai! – szólalt meg Tank. – Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki úgy gondolja, hogy mindent szabad neki – jegyezte Greeny. – „Minden szabad nekem, de nem minden használ” – ismételte Kátay. – „…de nem minden használ”. Tűpontos ez a megállapítás! Szabadok vagyunk megtenni azt, amit akarunk, de utána ne rikácsoljunk, ha nem úgy sül el valami, amint akartuk. Szabadok vagyunk leugrani egy magas torony tetejéről, de ne csodálkozzunk azon, hogy ez a tettünk nem fog jót tenni az egészségünknek.

Olvasás

CSENDES BÚCSÚZÁS

- Én sajnálom, hogy elment Márkói – jegyezte meg Bánáti az angol óra után. – Sajnálod?! – szólalt meg meglepetten Greeny. – De lépten-nyomon azt hangoztattad , hogy mennyi problémád van vele! – Jól van! Jól van! De mégis! Sajnálom, hogy elment! – morgott az orra alá Bánáti. Márkói tanárnő a múlt héten búcsúzott el angol csoportjaiból, és az iskolától is. Sokat köszönhettek neki azok, akik sikeres nyelvvizsgát tettek, vagy külföldi diákokkal találkozhattak itt töltött évei során. Azok, akik tanulni akartak nála, azok sokat tanulhattak tőle és általa. Greeny azon gondolkozott, hogy milyen furcsa is ez, akkor kezdünk értékelni valakit, amikor már nincsen közöttünk. Talán másként kellene ezt! Akkor is észrevenni és értékelni valakinek a munkáját, erőfeszítéseit, amikor mindennap találkozunk vele. Greeny az emlékei között kutakodott. Arra próbált visszaemlékezni, hogy volt-e olyan pillanat, amikor ő is megbántotta a tanárnőt, amikor visszaélt a kedvességével. Nem jutott eszébe ilyen.

Két hete már új tanáruk volt. Bodrogi Ivett, aki egy másik iskolából érkezett. Igaz, még csak keveset találkoztak vele, de Greeny-nek nagyon szimpatikus volt. Bodrogi tanárnő kedves volt. Más volt, mint Márkói, másként is tanított, de Greeny az ő óráit is szerette. Elhatározta, hogy az új tanárnő óráin jobban igyekszik majd dolgozni, hogy ezzel is támogassa a tanárnő beilleszkedését. Greeny anyukája is tanár volt, igaz, ő egy középiskolában tanított Veszprémben. Ő pedig néha-néha arról panaszkodott, hogy mennyire más lenne tanítani, ha a diákok is együttműködőbbek lennének. Ha ők is akarnának tanulni. Mindenki jobban érezné magát: tanár is, diák is.

Greeny magában elbúcsúzott Márkói tanárnőtől. Hálás volt mindazért, amit rajta keresztül tanulhatott. S bár nem szokott, de most még imádkozott is érte egy kicsit. Isten áldja meg Márkói Edit tanárnő életét!

Olvasás