Az Ötök is ott tolongtak a többiek között. – Bakancsok! Ez nagyon menőn néz ki! – szólalt meg elismerően Tank. – Szerintetek mikor vehetjük birtokba? – kérdezte Greeny. – Hát, arra még egy kicsit várnotok kell! – mondta egy hang a hátuk mögül. A gyerekek egyszerre fordultak meg, és nem kis meglepetésükre Jakabfy az igazgató állt a hátuk mögött. – De miért, Igazgató Úr? Hiszen már teljesen készen van, nem? – kérdezte Napsi. – Nagyjából igen! – felelte Jakabfy. – Még folynak bent kisebb munkák, de valóban készen van. – Akkor, miért nem kezdhettük már itt a hetet? – kérdezte most Milán. – Jó lett volna! De még be is kell rendezni, a földre mégsem ülhettek le! Meg várni kell még néhány engedélyre is, hogy azután egészen birtokba vegyük! – felelte az igazgató. – És mikor? – érdeklődött Kátay. – Ha Isten is megsegít bennünket, akkor december elején már használatba vehetjük – válaszolt Jakabfy. – Olyan sokára?! De kár! Én már úgy járnék ide! – szomorkodott Tank. – Hidd el, én is! Én is! – helyeselte az igazgató.
– De a lényeg, hogy készen van! Ezért pedig hálásak lehetünk Istennek, aki kegyelmes volt hozzánk, és megsegített bennünket. Amikor erre az épületre nézek, akkor a zsoltáros szavai jutnak az eszembe: „Ha az Örökkévaló nem építi a házat, hiába dolgoznak rajta építői!”
