Ez volt a hír a faluban is! Egy olyan kis településen, mint amilyen Tölgyvölgy volt, nem mindennap történik ilyen nagy esemény!
– Igazgató Úr! Kérdezhetünk még az új épületről? – kérdezte Milán az óra elején. Az igazgató elmosolyodott. – Látom, ma sem fogunk az anyaggal foglalkozni. Rendben! Kérdezzetek! – felelte Jakabfy. – Mi az, ami érdekel benneteket? – Hát… hogy hogy indult ez az egész? Milán volt a szóvivő. – Mármint az iskolaépítés? – kérdezett vissza az igazgató. Milán bólintott. – 2016 óta terveztük egy új iskolaépület építését. Láttuk előre, hogy Istennek hála, az elkövetkező években sok család telepszik le községünkben, és sok gyermek fog születik Tölgyvölgyben. Egyre több volt az óvodás. Szükségünk volt tehát egy új épületre, hogy mindenkit felvehessünk, aki ide jelentkezik. 2016-ban készíttettük el tehát az első terveket, és ha jól emlékszem, az első pályázatot is akkor írtuk. – Jakabfy kis szünetet tartott, majd így folytatta: – Négy éven át próbálkoztunk, újra terveztünk többször is, de hiába. Semmi sem jött össze. Aztán Isten, 2020 őszén egyszer csak nyitott egy utat előttünk. A magyar kormány mellénk állt, és elkezdődhetett egy hosszú, nehéz és akadályokkal is tele folyamat, aminek a vége ez a szép és új iskolaépület lett. De ez csak az, ami látható! Mert mi, akik részt vettünk ebben az egész folyamatban, mindig megtapasztaltuk azt, hogy mennyire igaz az, amit a Biblia tanít: „Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.” Mert az iskolaépítésnek voltak bizony mélypontjai, amikor már-már úgy látszott, szégyenben maradunk, és nem válhat valósággá, amit álmodtunk! De Isten megsegített bennünket, és mi hálásak vagyunk azért, hogy nem vallottunk szégyent!
