SZÁLKA ÉS GERENDA

– Észrevettétek már, hogy mindenki jobban tudja azt, hogy mi a másik dolga? – kérdezte váratlanul Kátay hazafelé sétálva a suliból. – Aha! A múltkor is beszólt nekem a Bánáti… A Bánáti! Értitek?! Beszólt nekem, hogy nem lesz az úgy jó, hogy ha dumálok Kenesei biológia óráján. Azt mondta: „Meg fogod ütni a bokádat!” Pont ő! A Bánáti, aki minden órát végigbeszélget. Még a Keneseiét is! – puffogott Tank. – Igen ez az! – folytatta Kátay. – Az emberek mindig jobban tudják, hogy a másiknak hogyan kellene viselkednie, beszélnie, élnie, de ők mégsem viselkednek, beszélnek, élnek aszerint. Furcsa dolog ez! 

– Ó, ezt én is sokszor megkapom! Még Pesten éltünk, – kapcsolódott barátjához Milán – a bérházunkban lakó osztálytársam mindig az asztalomra pakolta, hogy hittanosként hogyan kellene viselkednem az iskolában. Persze ő is hittanos volt, és nem viselkedett jobban, mint én. – Szerintem senkinek sincsen joga kritizálni a másikat! Mindenki úgy él, úgy gondolkozik, azt tesz, amit jónak lát! – kontrázott rá Greeny. – Na, azért ez nem egészen van így, Greeny! Ha szereted az embereket, akkor nem mehetsz el szó nélkül amellett, ha valaki valamit nem jól, nem helyesen csinál! Nem gondolod? – javította ki a lányt Kátay. – Nekem egy bibliai vers jutott az eszembe, Kátay! – szólalt meg Milán. – Ahhoz, amit először mondtál. Szóval, Jézus azt mondta erről: „Miért nézed a szálkát a másik szemében, mikor a magadéban még a gerendát sem veszed észre?! Hogy mondhatod a másik embernek: Barátom, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből, amikor a saját szemedben lévő gerendát észre sem veszed? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd az ő szeméből.” Jó tanács ez! Mielőtt másokat kritizálnánk, előbb nézzünk szét a saját házunk táján. S ha
meg is mondjuk a véleményünket a másiknak azt mindig szeretettel és a jobbítás szándékával tegyük. Úgy, hogy közben ne feledjük el, hogy mi sem vagyunk jobbak, mint az, akit kritizálunk.