– Elmesélhetek neked egy történetet, Greeny? – kérdezte Milán, de meg sem várta a válaszát, már bele is kezdett a történetbe: – Élt egy kőfaragó, aki elégedetlen volt az életével. Egy napon elsétált egy gazdag kereskedő háza előtt, és felsóhajtott: – Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő! – gondolta. Elfogta az irigység, és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Olyan pompa vette körül, amiről álmodni sem mert volna, de irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt. A Nap fényesen ragyogott felette, ő ezt gondolta: – Milyen hatalmas a Nap! Bárcsak Nappá lehetnék! – és így lett. Pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, amiért a földművesek átkot szórtak rá. Ám, egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett… – Milyen hatalmas az a viharfelhő! – gondolta. – Bárcsak viharfelhő lehetnék! Hatalmas felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat, mindenki kétségbeesésére. De ezzel sem volt sokáig elégedett, mert találkozott a széllel. De szélként megállította őt egy hatalmas szikla. Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon, és ahogy ott terpeszkedett, egyszer csak egy kalapács hangját hallotta, és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. – Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál? – kérdezte. Letekintett, és mélyben meglátott egy kőfaragót.
Milán érdeklődve fürkészte Greeny arcát. Látszott, megértette. – Sokszor azt gondoljuk, hogyha mások lehetnénk, mint aki vagyunk – ügyesebbek, szebbek, okosabbak, gazdagabbak, hatalmasabbak –, akkor biztosan boldogabb és elégedettebb emberek lennénk. Pedig nem véletlenül vagyunk azok, akik, és vagyunk olyanok, amilyenek – magyarázta kedvesen a fiú. – Greeny! Nem tudhatod, hogy mit hoz számodra a holnap! De Isten tudja, ezért ezzel biztat bennünket: Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól Isten -: … reményteljes jövőt adok nektek.
