EGY NAP AJÁNDÉK SZÜNET

Az Ötök suli után Tankéknál gyűltek össze, és a szünetről beszélgettek. Mindenkinek volt egy jó kis családi története, amit nagy vehemenciával osztott meg a társaival. Csak Napsi hallgatott szomorúan. – Hé, Napsi! Veled nem történt semmi a szünetben? – bökte oldalba őt Greeny. – Én itthon kuksoltam – felelte keserűen a kérdezett. – Tudjátok. Anya és apa elváltak. Anya az új barátjával elutazott külföldre, apa egész héten dolgozott. Senkinek sem volt ideje rám. Én itthon kuksoltam – ismételte Napsi, és arcán vékony könnycsepp gördült alá. – De örülök… tényleg…, hogy nektek legalább jól telt a szünet. 

Egy pillanat alatt elszállt a társaság nagy vidámsága. Mindenki a gondolataiba merülve azon morfondírozott, hogy jó, hogy náluk béke volt, hogy nem voltak egyedül, hogy élményekkel teli volt a szünete. De közben fájt is nekik, hogy Napsi ilyen szomorú volt, mert Gárdonyi egyszer valami Pál szavait idézte: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.” Most értették meg, mit is értett ezalatt az apostol. Lélekben együtt sírtak Napsival. Végül Kátay törte meg a csendet: – Skacok! Szombaton tarthatnánk egy egynapos szünetet! Elvisszük Napsit Veszprémbe moziba, majd nagyot kajálunk a Mekiben. Utána, ha belefér sétálunk egyet a várban! Anyuék szerint nagyon szépen felújították! Ennek mindenki örült, még Napsi is. Persze Kátay ötletétől nem lett szebb a tegnapja, de barátai szebbé tették a holnapját. Ajándékoztak neki egy nap őszi szünetet!