Mindenki számára egyértelmű volt, hogy következő nap elkezdik megfejteni az írást, hátha közelebb visz a kincshez. "Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap felénk kiáltó isteni szózat!" betűzgették ki a legelső oldalon.
- Hát ez meg mi a szösz? – kérdezte Napsi. - Szerintem ez pont rólad szól – felelte Tank. - Te vagy olyan fényes, illetve a Nap fénye. Szerintem azt mondja, hogy vegyük észre, hogy süt a nap! Szóval, hogy örüljünk azoknak a dolgoknak, amik megszokottá váltak és már észre sem vesszük! Kátay kiegészítette: - Ez egy metafora lesz: a fény egy felénk kiáltó isteni szózat. Szóval a Nap fénye üzen valami nagyon fontosat. - Igen és „megdöbbent füllel” fogjuk hallgatni – folytatja Napsi. - Ha lehet, megint ki kell mennünk a helyszínre, hátha a Nap fénye megvilágít valamit, ami fontos lehet!
- Még járókerettel sem tudok menni és azt hiszem, nem is akarok egyelőre – komorodott el Tank. - Maradjunk a feljegyzésnél! Ezt valami koma írta, az áll alatta: Szent Benedek Regulája.
Greeny fellelkesedett: - Gyerekek, akkor ez Károly Róbert korabeli! Most tanultuk, hogy ő vezette be a regulát. Nem, nem! – mondta Kátay. - A regáléra gondolsz, az egy adófajta, ez meg regula. A regula azt jelenti, hogy egy szerzetesi közösség rendtartása.
- Hát, ez a Benedek elvont fazonnak tűnik, de nekem tetszik ahogyan ír: "Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap felénk kiáltó isteni szózat!" Ha nem is tudunk kimenni a romhoz, én azért kinyitom a szemem és figyelek, mi mindenről beszél nekünk a fény – fordította az ablakon beáradó napsütés felé az arcát Greeny.