Az egész kaland azzal kezdődött, hogy Napsi a nagyija padlásán talált egy nagyon régi, barna bőrkötéses könyvet, amiben egy különös versre bukkantak, ami egy titokzatos kincsről beszélt. Az Ötök elhatározták, hogy megkeresik ezt a kincset. Kincskeresésesükbe bevonták Jakabfyt és egy veszprémi muzeológust: Gergely bácsit. Azután eltűnt Kátay és Tank, akik, mint később kiderült, a saját szakállukra kezdtek nyomozni, ami azután majdnem tragikus véget ért. Beszakadt alattuk egy titkos ajtó, tűzoltóknak kellett kimenteniük őket szorult helyzetükből. Kátay karcolásokkal megúszta, de Tanknak eltört a lába. De egy újabb nyom került elő, amit Kátay talált! Egy bizonyos Regensburgi Ekkehard naplója, aki 5 éves kora óta nevelkedett abban a Tölgyvölgy közeli kolostorban.
Ekkehard napjójában is rátaláltak a már ismert versre. A szerzetes annyit fűzött hozzá, hogy Ambrosius atya, aki akkoriban a kolostor rendfőnöke volt, azt mondta neki, hogy ez a kincs nem a kolostorban található. Kiderült, hogy Ekkehard is nyomozott a titkos kincs után, aminek nyomai végül egy közeli faluba, és annak templomába vezették. A keresésnek végül Ekkehard halála vetett véget. – „Miután lepergett… napjaimnak száma, … és életerőm… is elhagy… lassan, megbíztam… az egyik… novíciust…” – olvasta az erősen elmosódott szöveget Greeny. – A novícius szerzetes növendéket jelent. – vágta közbe Kátay. Greeny rosszallóan nézett rá, majd folytatta: - Szóval „megbíztam az egyik novíciust, … hogy vésesse… fel a kolostor falára… a próféciát. Ha… drága naplóm elveszne, … vele együtt ne lepje… el a feledés homálya a kincset, mely …keskeny ösvényre visz.”
Az Ötök kicsit csalódottak voltak. Azt remélték, hogy a napló megfejtést ad a vershez, ami végül elvezeti őket a kincshez. De csak egy újabb rejtvényt kaptak, amit ismét meg kellett fejteni.